A 90-es évek rendszerváltása utáni Magyarország miért fordítva ül a lovon?

Egy kertészeti hasonlattal írom le, hogy miről van szó:

A szocializmusban a gyümölcsfa csemetét a pici és silány földlabdából átültették a tápanyagban dús, jól öntözött nagy területű földbe, hogy bőséges termést hozhasson.

Vagyis a dolgozóknak a lehető legnagyobb jólétet, köz- és létbiztonságot biztosították, hogy jól és sokat tudjanak dolgozni. Létre is jött a keleti blokk legvidámabb barakkja. Jól emlékszem a végtelen munkakedvemre, mert úgy éreztem hogy a kapott jólétet meg kell hálálnom.

Majd jött a 90-es évek rendszerváltása és fejre állt minden az országban. Vagyis ettől kezdve a gyümölcsfa csemetének azt mondják, hogy ha bőséges termést hozol a semmiből, akkor átkerülhetsz tápanyagban dúsabb és öntözött termőföldbe. Ami ugyebár sosem fog megtörténni, hisz ha földlabdában tartott gyümölcsfákkal is lehetne bőséges gyümölcsöt termelni, akkor nem lenne szükség a több ezer hektárnyi gyümölcsösre. Vagyis dolgozók esetében nyugati színvonalú bérekre és életszínvonalra.

Tehát a rendszerváltástól kezdődően létrejött a Fideszes gázszerelők és NER által vezetett feudális önkényuralom, és gondoskodnak arról is, nehogy véletlenül más is közel kerülhessen a húsos fazékhoz.

Az eredmény elszálló élelmiszer árak, az ország összeszerelő üzemekből és akkugyárakból álló gyarmattá züllesztése és a lakosság jobbágy sorba történő döntése. Az egykori legvidámabb barakkból meg Ukrajna után a legcsalódottabb és leg élhetetlenebb tagállam létrejötte. Ahol az országot már senki sem érezheti sajátjának, amit például azzal is kifejez a lakosság, hogy a turisták szavazata szerint létrejött a világ legjobban teleszemetelt és tele graffitizett fővárosa. Egyesek még csak álmodni sem mernek saját ingatlanról.

De az ország történelmének kereke miért visszafelé forog a rendszerváltás óta a feudalizmus és önkényuralom felé? Na jó, a mostani Tisza pártban eddig kellemesen csalódtunk, mert elkezdett a körmére lépni az országot feudalizmusba taszító antiszociális bűnözőknek, bár nem eléggé.