Hogyan lesz valakiből hajléktalan? Vannak olyanok, akik már az utcán születtek és azóta egyfolytában hajléktalanok?

Több lehetséges oka is van, például alkohol vagy játékszenvedélye van, eljátszotta a házát, és elvitték a tartozás fejében, vagy volt egy durva válás a családban és kiforgatták a vagyonából, vagy egyszerűen annyira rosszul él, hogy meg sem tudta teremteni magának a lakhatást.

Vannak hajléktalan párok, az sem lehetetlen, hogy valaki az utcára születik, bár én még nem hallottam róla, de ilyenkor valószínűleg állami gondozásba kerül a gyerek.

Jó kérdés.

A sok hülyé*nek nincs annyi esze, hogy lemenjen vidékre, ahol nyáron és ősszel zöldségek-gyömülcsök teremnek dögivel és lopjon belőlük, inkább a városokban rohadnak el és a szemétből kiszedett mocskot eszik. :D

Olyan biztos nincs, aki az utcán született és hajléktalan, mert azt a gyermekvédelmi szolgálat elveszi a szülőktől.

És hogy hogy lesz hajléktalan valaki? Elég annyi például, ha nincs sok félretett pénze, elválik, a lakás a házastárs nevén volt, és kirúgják. Manapság sajna mind elég gyakori. Így - hacsak nem talál gyoran állást - albérletre nem lesz pénze, és elindul egy lefelé vezető spirál.

Vagy például van egy hajléktalan évfolyamtársam: az anyja kirakta, mert már "felnőtt", a barátjával élt, de szakítottak. Most a barátai fogadják be pár napra, amíg nem tud kollégiumot vagy valamit intézni.

Én egy irodaházban dolgoztam, ott láttam valakit aki mára már hajléktalanként él.

Jól öltözött, tiszta vasalt ruhás 40-es Úr, minden reggel bejött 8 órára a folyosóra, és leült a padra. Eleinte nem tűnt föl, de egy idő után kezdtem figyelni, mit csinál minden nap.

Reggel bejött 8-ra, újság a kezébe, feltehetően állást keresett, majd 4 órakor tovább állt. Ez így ment vagy 3 hónapon keresztül. Akkor valami megváltozott. Már ugyanabba a ruhába jött reggel, bement a mosdóba, gondolom rendbe tette magát, húzott másik inget a táskájából, majd nézte továbbra is a hirdetéseket.

Így telt el még pár hét. Addigra már nem ment tiszta inget húzni, lehet nem volt neki, de még megmosakodott. Utána már azt sem, de még bejárt. Utána nem láttam többet.

Én is mint mindenki más homokba dugtam a fejem, így könnyebb volt. Nem valószínű, hogy tudtam volna neki segíteni, hisz én se voltam akkor könnyű helyzetben, de ma már bánt, hogy meg se próbáltam. Mai fejjel mást tennék.

Lehet, hogy azért vannak ennyien az utcán, mert még az elején túl sok körülöttük a strucc!

"Hogyan lesz valakiből hajléktalan?"

A leggyakoribb okok: betegség (pl. elmebetegség, alkoholizmus, kábítószerfüggés, játékfüggőség), valamint ritkábban: válás, lakásmaffia, illetve tartós munkanélküliség miatti elszegényedés.

Egyszerűen a szegénység nem könnyen okoz hajléktalanságot, mert ha valaki hajléktalan, az azt jelenti, hogy nemcsak nincs hol laknia (de még nyaraló vagy akár lakókocsi szintjén se), de senki (se rokon, se barát) nem fogadja be. Ez általában akkor fordul elő, ha egyéb bajok is vannak (pl. elmebetegség, vagy az illető börtönből jött ki sok év után, megromlott a kapcsolata a családjával, vagy ugyanez pl. alkoholizmus miatt).

A hajléktalanok nagyon kis része szándékosan hajléktalan, ez a választott életformája (csavargó, hobó).

"Vannak olyanok, akik már az utcán születtek és azóta egyfolytában hajléktalanok?"

Gyakorlatilag kizárt. A valóban utcán élő hajléktalanok átlagos élettartama rövid, és nem fognak párkapcsolatokat kiépíteni és gyereket felnevelni.

Szerintem pikpak oda lehet jutni, ekég ha csak nincs bevételed, bánt valami dolog, folyton azzal szembesülsz h neked nem úgy mennek a dolgok mint ahogy másoknak...Nehéz helyzetben jön a sok negatív gondolat ami egy spirál és húz lefele, meghatározza a hozzáállásodat a dolgokhoz, azt gondolod majd h neked már semmi se sikerül minden mindegy elengeded magad viselkedésedben. Jön az ital.Mert kell valami szer ami elnyomja az ember agyár h ne hallja a sok negatív gondolatot.

Nagyon elítélem azokat akik könnyen ítélkeznek a hajléktalanok felett! Mert van aki önhibájából, és van aki nem önhibájából került oda. Aki elfogadja a segítő kezet az szerencsés jellem, és az meghatározó döntés az életében. Nehéz helyzetben nagyon nehéz önuralmat gyakorolni, meg irányítani a sorsunkat.Igencsak össze kell szedni magunkat, meg elhallgattatni a sok negatív gondolatot a fejünkben!

Könnyen mondják h miért nem keres munkát. Igen? Aki ezt mondja az próbáljon már ki több éjjelt kint tölteni a parkban, kukázással, koszosan, éhesen fáradtan, kimerülten, és mutassa meg milyen szuperül keres munkát meg h végigdolgoz egy napot! Az ital elvonási tüneteket, idegrendszeri problémákat még nem is említettem.

Meg az élet állandó energiát igényel,pénzt. akkor is ha van munkád, akkor is ha nem.

Szerintem szállás, pszichológiai segítség kellene nekik, akik nem lusták azoknak kényszermunka v börtön.

Mindenféleképen barátokat kell nekik gyűjteni, ami szociális háló. A segítő embereknek meg ki kellene alakítani bennük szokásokat, pl főzés mosás, kertészkedés, felelőségvállalás.

Van akinek megértés, vagy megbocsátás meg tolerancia kéne csak.

Egyszer tanuja voltam egy jelenetnek Pesten az egyik helyi buszon mikor éjjel utaztam. Egy hajléktalan és egy fiatal srác összevesztek az ablakon! A pasi nem bírta a hajléktalan szagot lehűzta a levegőt, a hajléktalan meg fázott és visszahúzta.Majd csúnyán összevesztek. A végén a fiatalember csúnyán leugatta, elég megalázó volt, és az ablek nyitva maradt.

Emlékszem amikor Kádár mondta :

"Elvtársak. Az ipari munkásságé a jövő"

Volt, aki elhitte...

Jó válaszok születtek itt. :)

Több hajléktalannal is volt szerencsém beszélgetni. Egy idősödő férfi történetét osztanám meg röviden.

Vidéken élt az (akkor még fiatal) férfi. Megházasodott, és gyermekeik is születtek. A családot és a lakást azonban nehéz volt fenntartani, és a férfi állást kapott Budapesten, így a (jobb) megélhetésért elvállalta az otthonától oly távoli munkát. Egy ideig dolgozott is keményen, de egy "szép napon" megszűnt a munkahelye, a cég. Persze a történet ennél jóval összetettebb, de röviden így jutott el az alkoholig a férfi, s a feszültséget már csak ezzel tudta kezelni.

Ami azonban egyezett annál a 3-4 hajléktalanná vált embernél, az a válasz arra a kérdésre, hogy "Miért nem ment haza?"

"SZÉGYELLTEM"... ez volt a válasz. Ezeken a férfiakon azonban egytől egyig (ha addig nem is) de itt már nagy érzelmek szakadtak fel, és még a legkeményebbnek tűnő is sírásba kezdett. Szégyen. Ennyi. Persze mondom, összetettebb, de mélységesen együtt tudok érezni velük is.

Így vagy úgy, de nekik is megvan egytől egyik a maguk drámája. Ennél a bácsinál is megvolt életében az a pont, amikor ő már nem tudott mit tenni, de ha lett volna egy külső segítsége (pl. szoc.munkások) biztosan lehetett volna segíteni.

Őszintén szólva sokáig "morogtam" hogy a hajléktalanok mindenhova odapiszkítanak, stb. De ahogy egyre több tapasztalatra és ismeretre tettem szert, megértettem (egy részüket), és őszintén csodálom némelyiket, hogy még van erejük élni, és a KÖRÜLMÉNYEIKHEZ KÉPEST kulturáltan viselkednek.

Én még viszonylag fiatal vagyok, de sajnos úgy áll a helyzet, hogy hamarosan én is közéjük jutok. Nem fejtem ki milyen történéssorozatoknak kell történniük, hogy valaki az utcára kerüljön, de a világban ez van. Vannak, akik simán bal lábbal születtek...

Tisztelet mindenkinek!