Vissza lehetne valahogy csinálni trianoni békeszerződést valami újabbal?

A helyzet az, hogy akár tetszik, akár nem, elvesztettünk egy világháborút. Ennek következtében ránk kényszerítettek egy igazságtalan békét, amelyben Magyarország területének nagy részét felosztották a környező országok között.

Ennek a felosztásnak a tényleges oka viszont nagyrészt az volt, hogy Franciaország nem akart egy erős hatalmat keleten, amely megtámadhatná, vagy amely szövetkezhetne az éppen akkoriban alakult Szovjetunióval... Franciaország érdeke az volt, hogy itt sok kis ország legyen, amelyeket egymásnak is lehet akár ugrasztani, és inkább egymást cseszegetik, minthogy szövetkeznének egymással. Na EZT maradéktalanul elérték.

De sajnos az is igazság, hogy a békediktátum SEMMILYEN határidőt, vagy korlátozást nem tartalmazott. Utána lehet nézni!

[link]

[link]

Ez viszont azt jelenti, hogy normál körülmények között SOHA NEM JÁR LE! Ezért (is) döntött úgy az Imrédy-kormány, hogy a németekhez csatlakozik - hiszen így remény volt a revízióra.

1938-ban, 39-ben, 40-ben és 41-ben magyar csapatok szállták meg Felvidéket, Kárpátalját, és Észak-Erdélyt.

Gróf Teleki Pál már kénytelen volt 1940 november 20 –án csatlakozni a háromhatalmi egyezményhez, majd aktív részt vállalnia 2. világháborúban.

Sajnos ezt a háborút is elvesztettük. Minket visszakényszerítettek a Trianoni határok mögé, és az 1947-es Párizsi Békeszerződés zárta le a háborút - amely szinte változtatás nélkül jóváhagyta a trianoni határokat. És bizony a Párizsi Békeszerződésnek sincs időbeli korlátozása, azaz AZ IS VÉGLEGES, és alaphelyzetben MEGVÁLTOZTATHATATLAN.

Persze, más lenne a helyzet, ha a békeszerződést aláíró nemzetek KÖZÖS AKARATTAL újratárgyalnák a békeszerződést. De nagyon naív ember az, aki ennek reális lehetőségét látja...

Háborúval persze elvben vissza lehetne csatolni területeket. De akármilyen nagy ellentétek is vannak a szlovákok és a románok, meg az ukránok, szerbek között, ha BÁRMELYIKÜKET megtámadnánk, AZONNAL szövetségbe tömörülnének. Külön-külön még talán lenne esélyünk Szlovákia, vagy Szerbia ellen, de már Romániával se nagyon bírnánk, Ukrajnáról nem is beszélve. És ha ezek szövetséget kötnek, akkor gyakorlatilag NULLA az esélyünk.

Nem is beszélve arról, hogy egy hasonló revizionista háborút a NATO sem tűrne itt Európa közepén. Jó eséllyel felmosnák velünk a Kárpát-medencét.

Elhiszem, hogy sokaknak fáj még mindig Trianon. De lássuk be, ahogy 90 éven át nem voltunk olyan helyzetben, hogy visszaszerezhessük ezeket a területeket, MOST SEM vagyunk olyan helyzetben. És bizony lassan tényleg több román, ukrán szlovák és szerb él ezeken a területeken, mint magyar. SAJNOS!

Amit tehetünk, és ezt viszont minden módon meg kell tennünk, hogy támogatjuk az ott élő magyarokat, segítjük őket hogy megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat, és a hovatartozás érzését. Sajnos ezeknél többet nem nagyon tudunk tenni.

Pedro

"Már nemigen hiszem, hogy a régi Magyarországot visszakaphatjuk, de a mostanit jobbá tehetjük. Ebben még mégis hiszek, csak meg kell mutatnunk az embereknek , hogy mekkora hatalmuk is van valójában, csak össze kell fogni."

Ilyet ne mondj! Mindig hinni kell! Ha itthon rendet tudnánk tenni, megnőne a népesség és simán vissza tudnánk "lakni" a földjeinket! Erdélyben sem volt egy román sem, de elszaporodtak, és ezért tudták ellopni! Ott betiltották az abortuszt, és 10 év alatt megduplázódtak.

Mi van itt az emberekkel? Nem elég, hogy itt hazafiaskodtok, még saját hazátok történelmével sem vagytok tisztában? Mire fel akkor a nagy magyarkodás?

A trianoni béke előtt kisebbségben voltunk a nemzetiségekhez képest! Gondoljunk már bele emberek! Nem elég, hogy körülbelül az ország lakosságának csupán 47%-a volt magyar, azok a nemzetiségek (élükön a horvátokkal, románokkal, szlovákokkal) rühelltek ám minket de rendesen! Persze, nincs igazságos béke a vesztes számára, ez egyértelmű. De ha minden érzelmet kizárunk, és a tényeket nézzük, akkor beláthatjuk, hogy -bár durva- de nem volt szó semmiféle magyarellenes összeesküvésről. Most jönnek majd a Székelyföldes válaszok, meg a szlovák határosok. Azokra:

Mégis mit csináltak volna Székelyfölddel? Egy tömbnyi magyar, körülvéve egy államot kitevő románnal. Vágják az ott élő magyarokat körbe? Nyilván. Igazságos vagy sem, ez van, ők pórul jártak. Ez nem jelenti azt, hogy le kell mondaniuk magyarságukról, lehet őrizni a hagyományokat más országban is.

Szlovákiában is ma már alig 10% a magyarok aránya, szóval ha a kedves nemzeti érzelmű barátaink összefognának és meghódítanák, mégis mit kezdenének a 90% szlovákkal? Mert hogy azt már arra ráfogni, hogy saját területeinket szerezzük vissza, elég necces...

Fel kéne nőni, nem a régi sebeket nyaldosni és nyivákolni (ez mondjuk egy elég egyedi magyar vonás), hanem a jövőre koncentrálni.

Igazságos béke nincs, a vesztesek mindig rosszul járnak. És mi vesztettünk.

"máté003214 válasza:

Hát azért ez nem igaz vannak akik komolyan is gondolják.Én évek óta katona szeretnék lenni és az is leszek ha betöltöm a 18-at."

Na, megvan itt a probléma. Még a 18-at se töltötted be. :)

Az első kérdésre válaszolok.

Nem. Sajnos nem lehet visszacsinálni.

Az elszakított területek sajnos már nem a mai (csonka) Magyarország részei, hiába lakják egyes részeiket (tudatos népirtásnak és felhígításnak köszönhetően egyre kevésbé) magyarok.

Sajnos tudomásul kell vennünk azt, hogy vesztettünk.

Ez nem azt jelenti, hogy "el kell felejtenünk", mert a múlt feladása a jövő feladását jelenti. A magyar múltunk ismerete nélkül hogyan legyen magyar jövőnk?

Ez fontos. Felejteni nem szabad.

Viszont álomképeket hajszolni sem. Magyarország a régi formájában már soha nem térhet vissza, hiszen a magyar kultúra és a magyar nemzet olyan mély és súlyos sebeket szerzett, hogy soha többé nem lesz képes egy Kárpát-hazát létrehozni.

Sajnos arra kényszerültünk, hogy a mai határok között és körött, ezek mellett a feltételek mellett maradjunk talpon.

Sokan írják cinikusan, hogy a határon túli magyarok tudnak idegen országban is hagyományt őrizni. Kérdem én: Meddig? Meddig tarthatja meg a kisebbség az identitását? Minden népszámlálásnál kitűnik, hogy a határon túli magyarság sajnos viaszként olvad. A folyamat ma úgy tűnik visszafordíthatatlan.

Bármennyire is fáj leírnom, de ezeket a területeket a magyarság előbb-utóbb nem csak politikai-földrajzi értelemben, de nemzeti-kulturális értelemben is valószínűleg el fogja veszíteni.

Ez az igazság.

Ezzel kell szembenéznünk.

Nem ködös vágyálmokat kell kergetnünk soha el nem jövő, újra magyar szótól hangos kárpáti völgyekről, mert ezek a völgyek előbb-utóbb sajnos végleg elveszhetnek a kényszerű nemzetvesztés, a tudatos történelemhamisítás és félrevezetés következtében.

Éppen ezért nem szabad felejtenünk.

Tudniuk kell majd az utódainknak, hogy mi az igazság.

Segíteni kell a határon túliakat az identitásuk minél tovább való megőrzésében.

De mindez veszélybe kerül, ha agresszívan, mindenféle jelmondatokkal lépünk fel.

Ha ráhúzhatják a segítségünkre a "belső feszültség szításának" lepedőjét, mert mi azt hangoztatjuk, hogy "Mindent vissza!", azzal pont, hogy nem használunk az ügynek.

Csendben, halkan, kitartóan kell támogatnunk a határon túli nemzetmentést.

A határon belül pedig úgy kell élnünk, hogy a határon kívüliek büszkeséggel mondhassák, hogy "bár egy határ választ el bennünket, mi együvé tartozunk!"