Magyarországon nagyobb az emberek egymás iránti rosszindulata, mint más országokban?

Hát sajnos én is ezt tapasztalom, h itthon egyesek inkább felgyújtják a saját házukat, csak a másiknak nehogy jobb legyen.

A külföldiek nem tudom milyenek.

Tudod én dolgoztam a németeknél és nem egyszerűen dolgoztam hanem kidolgoztam 2× a németeket meg a lengyeleket stb.

Még is sokkal kevesebb jutott mindig a zsebembe.

És igen a k anyukat!

Vagy itt vannak az amcsik!

20 évig rimánkodtak nekik hogy a természetvédelmi egyezményeket írják már alá! Nem mert a profit stb.

És akkor most sajnáljam őket a Katrináért és sok egyébbért?

Ne vicceljünk!

Nem hinném hogy a magyar kárörvendőbb mint más nemzet, de valljuk be hogy sok okunk sincs az örömujjongásra hiszen együttérzésből sem kapunk! Arról hogy itt nálunk a szolidalitás = 0 meg ne is beszéljünk.

Hát az, hogy a haver szerint a svájciak ilyen jó arcok nem jelenti azt, hogy mi meg nem vagyunk azok :D

A magyar emberek valamiért csomó minden negatív személyiségjegyet általánosítanak magukra! "a magyarok a leg ... (valami negatív jelző)" mondja ezt egy 50 éves melós, aki életében ha 3 országban volt :D elég viccesek, főleg amikor olyan dolgokat mondanak amit más országok ugyan ilyen értelmi szintű parasztjai is lazán elmondanak magukról valszeg! :D

Az úgy van, ha valakinek tartósan jól megy, akkor nincsenek napi gondjai, képes mást is észrevenni. Kultúrát, szépséget, miegymást. És nyugodt, mert tudja mi lesz holnap. Ez önbizalmat ad, a magabiztos ember nem foglalkozik mások gondjaival, ha kérik, megengedheti magának, hogy segítsen. A többség meg is engedi.

Ha pedig valakinek tartósan rosszul megy, folyamatosan átverik, legfőbb gondja, mi legyen estére a vacsora a családban, az bizony egyik napról a másikra gondolkodik, nem is nagyon képes másra. Őt csak a következő perc érdekli, a környezete sivár lesz, a lelke is, és attól is ideges lesz, ha a nap nem akkor és úgy süt, ahogy szeretné. Hát még ha azt látja, ő eszméletlenre gürizi magát, a szomszéd meg jól él. Nem az irigység vezérli, mert ahhoz gondolkodni kellene, arra már nem képes a fáradtságtól. Az elkeseredés vezérli, és csak kevesen érzik át hogy a másik esetleg még rosszabb helyzetben van.

És a lecsúszás a legrosszabb. Foggal körömmel küzdünk, mégis azt látjuk, helyzetünk egyre reménytelenebb. Ilyen hangulatban nem lesz jó annak, aki hozzánk szól.

Próbáld a magabiztos svájcit az itteni életre kényszeríteni, az elkeseredett magyarnak adj svájci életminőséget. Nem adok pár évet, és a svájcit magyarnak, a magyart svájcinak nézik.