Horthy Miklós mégis rendes ember volt?

Királypárti egy király nélküli országban ?Hülyeség.Horthy a saját érdekeit nézte.

Biztosan ez a nagyszerű cél - "A HAZA MINDENEKELŐTT" - lebegett a szeme előtt,és ettől nem látta, hogy mit is ír alá, amikor halálba küldte a saját honfitársait.

"Horthy Miklós tulajdonképpen az ország érdekeit nézte, nem?!"

Nem, a saját érdekeit nézte. Horthy Károlynak köszönhette, hogy az lett, ami. Többször bizonygatta neki a hűségét, de amikor a segítségére lett volna szüksége ahhoz, hogy az uralkodó visszatérhessen a trónra, szembefordult vele.

A Kisantant a második visszatérési kísérlet után alakult meg.

Mihez képest volt rendes ember? A mai politikusokhoz, az őt lenácizókhoz, a komcsi eszméken nevelkedett ál-történészekhez képest egy félisten volt!

Mindazonáltal nem hibátlan, ahogy egy ember sem az. Voltak hibái sőt bűnei is. A korszülötte volt, olyan ember, aki igyekezett becsületesen cselekedni, miközben érzett késztetést arra, hogy a hatalmat valamiféle dinasztikus módon kisajátítsa. Az egyik fia, aki repülőgép balesetben halt meg, alkalmas is lett volna utódnak, véleményem szerint sokkal jobb vezetője lett volna az országnak, mint az apja.

De ez már csak puszta feltételezés. Politikája végül nem lehetett sikeres, mert Hitlernek nem kellett a magyarság, csak az ostoba, németbarát vezetői kar támogatása, a másik oldalnak (Sztálin, Roosevelt, és elsősorban Churchill!) meg esze ágában sem volt Magyarországnak bármiféle igazságot szolgáltatni vagy segítséget nyújtani a Hitler táborából való kiugráshoz.

Azonban ezt nem látta át, ez volt a legnagyobb hibája. Hibás feltételezésekből kiindulva alkotta meg az ország politikai stratégiáját, mely így egyenes út volt az ország végzetéhez. Ugyanakkor vitathatatlanok az eredményei, az oktatás, a mezőgazdaság fejlesztése, a tudományos kutatások területén.

Sajnos Magyarország sorsa Sztálin és Churchill (nála nagyobb gazember nem sok volt a történelemben) magánmmutyija révén eldöntetett.

Horthy mégis csak rendes ember volt-e? Szerintem ezt döntsék el ők:

[link]

Polgármester Úr!

Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor — kimondom — gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erõvel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.

Horthy Miklós beszéde 1919. november 16-án, a Budapestre való bevonulás alkalmával