Nyugat-Európai országokban (pl. Anglia, Németország) is gyakori, hogy az emberek nem bíznak az egészségügyben és inkább a családtagok próbálják egymást gyógyítani 19. századi házi praktikákkal, mint Magyarországon?

Egy szerencsésebb történelmi fejlődésű országban (nem olyan helyen, ahol 1490 óta a polgár nem bízhat sem az állami vezetőjében, sem annak hivatalaiban, szerveiben, szakigazgatásában) az állampolgárok és az állami szervek közötti kapcsolat sok évszázados fejlődés okán sokkal közvetlenebb, bizlaommal teli és őszinte. A nyugat-európai átlagpolgárnak nem alapbeállítása az ügyeskedés, az adócsalás, az áfacsalás, a feketén megcsinálás, a korrupció, a kenő-, és csúszópénz (utóbbi kifejezéseket németre le se lehet fordítani). Ott a dolgok évszázadok óta másképpen mennek. Ez nem úgy van, hogy "bezzeg nyugaton",hanem úgy, hogy több évszázad alatt, lassú lépésekben felszámolódott a feudális függés és egyenlőtlenség rendszere, és kialakult apolgáriasult világ, a polgári értékrend. Ezt nem zavarta meg allah akbárt üvöltöző janicsár, se pökhendi nyugati zsoldos, se orosz komcsi, se ezek hazai szekértolói. A háborúk rövid és rendívüli állapotok voltak, és nem forgatták fel a társadalmi rendet.

Egy példa: a nyugat-európai, pláne anémet történetírás a rettenet korára emlékszik vissza a harmincéves háborúra, mikor civilizálatlan barbár svéd, francia, szász, holland stb. katonák kegyetlenkedtek egész Európában, vagy harminc évig.

Megjegyzem, hogy pl. Magyaországon a harmincéves háború kitörése előtt és befejezése után száz, illetve 55 évvel is háború volt, meg akkor is, és nem svédek, hanem törökök, oláhok, szerb martalócok által.

Egy évszázados világnézet nem változtatható meg pár év alatt.

És sajnos, túl sok oka nincs is megváltoznia. Más kérdés, hogy most már a nyugat is cefetül épül lefelé.