A leglényegesebb kérdésekben, melyik oldalnak van iagaza, bal vagy jobb?

jelenleg ha cigány és migráns országot szeretnénk, több nyugati illetve külföldi földtulajdonost és befektetőt, akkor a baloldal.

ha pedig egyesek szerint értelmetlen EU-s beruházásokat, és mutyikat meg tűz közeli haverokat, akkor a Fidesz.

Hogy kinek miben van igaza azt csak a jovobol reflektalva tudnank megmondani, vagy talan akkor se mivel minden embernek eltero az erdekeltsege.

Olyan dontest a plitikaban ritkan lehet hozni ami mindenkinek jo.

Egyiknek se, mert mindkettő csak dumál, és a kommersz politikai pártok csak bolhacirkusz-résztvevők.

Az a politikai képződmény, amit jelenleg Európában, az Egyesült Államokban, és úgymond, a „nyugati” (amelynek része Ausztrália, a mi délkeleten van, és nem része Marokkó, amely nyugatabbra Európa majd minden országánál) világban egyébként a klasszikus, valódi demokráciához, a hellének által létrehozott, kidolgozott politikai intézményhez (egyébként az sem volt tökéletes...) annyi köze van, hogy álnévként bitorolja a névjegyét. Egyébként meg annyira hasonlít hozzá, mint két fél dinnye...egy egész vezúviánkristályhoz. Ezen a bolygón létezik. Ennyi.

Ugyanis az ókori athéni , illetve más poliszokban is gyakorolt demokrácia, a démosz, azaz „a nép” uralma volt. A démosz nem azonos a római plebssel,a tömeggel. Periklész korában Athén teljes lakosságának mintegy nyolc százaléka bírt szavazati joggal. Nem csoda, hogy ezek az emberek megszavazták az adóemeléseket, vagy például azt, hogy mivel a fenyegető perzsa veszedelem miatt hatalmas flottára van szükség (mellyel békeidőben meg szállítani és kereskedni lehet...) a laurioni ezüstbányák jövedelmét (Laurion ma is csodálatos ásványlelőhely) ne osszák szét a nép között, hanem legyen ez a flottaépítés költségalapja. Ez a démosz száműzte a szalamiszi győző Themisztoklészt, mert túlságosan és veszélyesen nagyképű lett, leváltotta és megbüntette a marathoni győző Miltiadészt, mert egy felesleges kalandorakcióba vitte egy évre a diadal utána flottát, sőt elkergette végül a legendás dadogós szónok Demoszthenészt is. Athén népe tudott gondolkodni és érvelni.

A modern...nek hazudott „demokrácia” nem ilyen. Eleve nagy butaság az általános választójog, bármennyire is kívánatosnak tűnik, felelőtlen dolog. Felelőtlen dolog, mivel az emberek nagy része nem alkalmas elvont, tényszerű, logikus és értelmes gondolkodásra, alapvető dolgokkal nincs tisztában, érzelmek hatása alatt, kevés ismerettel és rendszerint indulatból dönt. Ez még nem lenne hiba, indulatból is lehet helyes döntést hozni, Bercsényi sem észérvek alapján vágta le a Túróc vármegyei követeket az Ónodi Országgyűlésben, Károly Róbert tárnokmestere se jogerős bírósági döntés szerint verte a dákost Zách Felíciánba, az 56'-os pesti srácok se baráti gesztusként hajigálták a benzinespalackokat a vörös tankokra. Összességében azonban tudni kell, hogy dühből két dolgot lehet – saját tapasztalataim szerint – eredményesen és nagy hatékonysággal csinálni - követ törni és önsorsrontani. Már a boxhoz és a víváshoz is ész kell.

Az, hogy a néptömeg ostoba, felelőtlen, birka, döntései félelmetesen ostobák, már az ókorban köztudott volt, Cato, Cicero és Sulla is nem egyszer ostorozták a római polgárok politikára való éretlenségét. Marius, a kiváló hadvezér a választási visszaélések megakadályozására még ifjú korában egy remek újítást vezetett be, még hivatali tisztviselőként: a szavazópolgárok egyesével, egy keskeny hídon kellett, hogy az urnához járuljanak. Így nem lehetett az utolsó pillanatokban valamit a fülükbe súgni, a kezükbe nyomni, és legalább két percet a szavazás előtt kénytelenek voltak kettesben tölteni saját belsőjükkel. Már ez sokat segít. Többet, mint a hamis-ingyengulyás, a láncszavazás, meg a két feles pálinka.

Jókai Mór a „kőszívű ember fiai”-ban Tallérossy Zebulon, a kiváló tót köznemes szájába adja a saját véleményét: a nemeseknek se jut mindnek hivatal, a nemeseket is le kell itatni, meg kell vesztegetni minden választás előtt. Hogyan lehetne képes rá bárki, hogyha minden paraszt, asszony, zsidó, jöttment szavazni fog, hogy ekkora tömeget megvásároljon? Annyi bor nincs a világon, mondja ezt - Zempléniként, Hegyaljaiként! Bizony, nincs ennyi bor.

Szép elmélet, hogy a választópolgárok összessége dönt a kormányformáról, a kormányzatról, ők választják a parlamentet. Csakhogy ez valójában nem igaz. Itt most nem arra akarok utalni, hogy minden kapitalizmusban minden párt mögött vastag pénztárcák állnak -és rendszerint ugyanazok, mert okos kapitalista több vasat tart a tűzben, több lábon áll, és több fejjel gondolkodik – hanem arra, hogy a döntést, még ha befolyás alatt is, még ha súgnak is nekik, még ha beléjük beszélik ugyan a véleményt, de akkor is - egy szűk réteg, éspedig a legbutább réteg hozza meg.

Az általános, egyenlő és titkos választójog eredménye az, hogy a gyakorlatban – pár igen közveszélyes bűnöző kivételével – a nagykorú lakosság teljes rétege, gyakorlatilag majdnem minden tagja szavazásra jogosult. Természetesen ezzel nem él mindenki, azaz a legostobábbak egy része távol marad (a tudatosan távol maradó, a cirkuszt elutasító intelligens emberek létszáma sajnos, csekély), de „nagy” választások alkalmával megfigyelhetjük, hogy a lakosság többsége, 55-85%-a, szavazni kész, képes és fog.

Ma már minden harmadrangú kampánytanácsadó előtt teljesen világos, nem titok, pontosabban nyílt titok, hogy a politikai marketing direkt és kevésbé direkt eszközeivel – a propagandával, a felvilágosítással, a fizetett hirdetéssel, a nyílt vagy burkolt zsarolással, fenyegetéssel, megvesztegetéssel, csalással, hazudozással, félelemkeltéssel, paralizálással, demoralizálással, gyűlöletkeltéssel, kényszerítéssel – az úgynevezett bizonytalan szavazókat kell megcélozni. A saját szavazókat csak mozgósítani kell, őket „túlpörgetni” nem szabad, mert még megharagszanak, és a végén nem mennek el választani. Az ellenfél szavazóit sem szabad támadni, mert úgysem lehet őket meggyőzni, ha sokat basztatják őket, még megmérgesednek, és elmennek szavazni, holott különben lehet, otthon maradtak volna. Azaz: a pártpreferenciával rendelkezőket majdnem teljesen békén kell hagyni.

Tisztázzuk: a demokrácia rossz és bűnös rendszer. Marhaság. Eleve marhaság, hogy hülyék szavazhatnak, az, hogy a hülyéknek egyenlő szavazati joguk van a zsenikkel, a tróger tolvajok ugyanolyan arányban szólhatnak bele a költségvetésbe, mint a legnagyobb adófizetők, nevetséges. Mi a demokrácia? Olyan politikai berendezkedés, olyan rendszer, ahol az állampolgároknak nulla az esélyük arra, hogy jobban, bölcsebben, helyesebben, eredményesebben kormányozzák őket, mint hogy megérdemlik.

Ha demokrácia van, az állami vezetőnek a közvélemény-kutatási adatokat kell lesnie, négy évben, nem évszázadokban kell gondolkodnia, és semmilyen áldozatot a népétől nem kérhet és semmilyen nagy dolgot nem alkothat.

Ha Magyarország, és alapvetően, a nyugati társadalmak, illetőleg minden épeszű ember, aki még nem hülyült be teljesen a nyugati világ kötelező libernyákos agymosásától, szeretné, ha társadalma továbbra is működjön ezzel a nevetséges demokráciásdival egyszer és mindenkorra fel kell hagyni. Természetesen tudjuk, hogy ma sincs demokrácia, valójában nem az nyer, aki a legjobb programmal áll ki, aki az igazságot mondja, aki a legjobb vezető lenne, hiszen az „populista”, aki az erkölcshöz ragaszkodik, az „szélsőséges”, hanem az nyeri meg a választást, akit a nagy és oly kedves pénzügyi körök a miniszterelnöki székben látni kívánnak – vagy legalábbis megtűrnek, jobb híján. Persze, vannak kivételek, nyilvánvaló, hogy a nemzetközi pénzügyi körök nem igazán lelkesednek Orbán Viktorért, mindent meg kellett volna tenniük 2010-ben a fidesz győzelmének megakadályozására, és a ballibás bűnszövetkezet hatalomban tartására, csak hát, ahogy tudjuk a Nagy Honvédő Háború Történetéből, Lenin arra is megtanította a pártot, hogy vannak helyzetek, mikor vissza kell vonulni a fasiszta ellenség elől, mikor annak túlereje egyértelmű és feltartóztathatatlan, és a sorokat rendezni kell elvtársak. Őrjönghettek tízezrek Gyurci ellen, dobálhatak molotovot, zenghetett napestig-hajnalig a „gyurcsány takarodj” - nem takarodott addig, míg azt nem mondta a háttérhatalom: na kispofám, elég volt a hülyeségből, a továbbiakban vállalhatatlan vagy, és most szépen lemondasz. Pakk, le is mondott. Szóval: az egész demokráciásdi csak egy szánalmas színház, pontosabban bábszínház, ahol a nép a bábokat szabadon köpködheti és négyévente kicserélheti, nagy csodavárások közepette (én egyébként személy szerint a nép kritikán aluli szellem nívójának legfőbb bizonyítékát eben az az eszeveszett csodavárásban látom, mai napig nem tudom elhinni, hogy felnőtt emberek tényleg ennyire hülyék legyenek...), a bábokat mozgató kezek pedig a nagyközönség számára nem láthatóak. Ilyen szempontból tényleg fantasztikus kifinomult kormányzati formával van dolgunk, való igaz, igen nehéz lázadni és forradalmat csinálni, ha nem is tudjuk, hogy ki ellen kellene fellázadni. Persze, vannak, akik tudni vélik, de ezeket felvilágosult polgártársaik lefasisztázzák és leantiszemitázzák, embernek nem tartják,így befolyásuk nincs. Én személy szerint csak Henry Fordot tudom idézni, aki azt mondta, hogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyve nyilvánvalóan hamisítvány, csak érdekes hamisítvány, mert ami benne áll, az mindig megtörténik, és úgy, ahogy benne áll. Furcsa. Mármint furcsa hamisítvány.

Összességében tehát egy nagyon jól kitalált rendszerrel állunk szemben. Nem csak képletesen állunk vele szemben, hanem egyre inkább szó szerint is. Igazságtalan, hazug, de jól kitalált rendszerrel. A hamisságokkal meggyőzött emberek tömegei valósnak fogadják el a mátrixot, és eszmeileg-ideológiailag azonosulnak vele, hiszen hazug jelszavai – egyenlőség, jogrend, szabadság, nyitott társadalom, tolerancia, mi magunk döntünk a sorsunkról, minden hatalom a népé,

stb. - roppant csábítóak és kirakat-jelleggel, bábszínház-jelleggel meg is valósulnak. Természetesen a társadalom gondolkodásra kész és képes rétegei napi gyakorlatként szembesülnek vele, hogy a rendszer hazug, hazugságra épül, valójában a választópolgárok semmilyen tényleges befolyással nem rendelkeznek, mivel a tényleges hatalom a háttérhatalomé, ami jól bejáratott eszközeivel – propaganda és terror, ha jelenleg nem is a nyílt változata – bármit elér, bármit megvalósít. A rendszer működésének előfeltétele a nemzetek formátlan tömeggé, lakossággá. Fogyasztó-állattá, idomított idiótává butítása, mivel a rendszer csak akkor működik, ha ötven százalék plusz egy szavazat a jól idomított és bármikor bármilyen irányba könnyedén terelhető agyhalottaknál van. Ma már a konzumidióta-gyártás a nyugati termelő kapitalizmus legprosperálóbb, mind e mellett legfontosabb iparága, egyszersmind gazdasági és politikai szempontból a legfontosabb. Konzumidióták nélkül nincs nyugati típusú liberális demokrácia-valóságshow. Aki körülnéz, mindenhol a konzumidiótizmust látja: rettegő, programozott és ostoba embereket, akik nincsennek tisztában a saját ostobaságukkal. Milliók vesznek fel hiteleket a semmire, milliók hajszolják magukat termelő vagy félig-meddig termelő, inkább lopó munkakörökben, hogy a fogyasztói társadalom reklámjai által diktált esztelenségre költsék jövedelmüket. Nem írnak, nem olvasnak, hovatovább nem is tudnak. Napi több órát töltenek a varázsdoboz előtt, agymosásuk következményeképpen agyuk helyén ma már mosópor van. De nem intelligens mosópor, annyi bizonyos. Az oktatási rendszer lezüllesztése, az emberek természettől, termelő munkától, egészséges emberi erkölcstől elszakítása, a családi kapcsolatok tönkretétele, a keresztény erkölcsiség napi megcsúfolása, gyökértelen, elidegenedett, önállótlan, képzetlen, manipulálható emberetek termet. A jó szándékú, tisztességes, értelmes emberek tömegeit elképesztő nyomás alatt tartják, atomizálják, összefogásuk leghalványabb kísérleteit is megakadályozzák.

A liberális demokráciában az egyén, megszédülve állítólagos jogaitól, semmilyen áldozatra nem hajlandó. Neki minden kijár – mert megérdemli. E felfogás szerint a társadalom nem közösség, hanem „önmagukat megvalósító” könyöklő-eltúró individualisták halmaza. Miközben a szabadság korlátlan kiélésének lehetőségével kábítja szerencsétlen áldozatait, a „nincsen lehetetlen” hazugságával tömi őket, ezzel az egyént tulajdonképpen kiszolgáltatja – saját butaságának.