Mi a véleményetek a jelenlegi magyarországi kapitalizmusról?

Elveszett lehetőség. Kapitalista viszonyok között, szabadpiaccal, az unió tagjaként élhető országot lehetne csinálni a jelenlegi szarkupacból. A probléma az, hogy a mindenkori kormány ideológiától, rendszertől függetlenül a saját zsebének tömésére használja. A Fidesz előtt is ez volt, de Viktor és bandája új szintre emelte a lopást.

A szabadpiacot ellehet felejteni. A kormány barátoknak adja a pályázatokat, barátokat szerződtet, és barátok cégeinek igényei alapján alkot törvényeket. Lobbizás és protekcionizmus van, szabadpiac nincs.

Az hogy a termelés magánemberek kezében van kb. a kapitalizmus alapja. Kinek a kezében van a termelés, ha a kormány rokonokon, barátokon keresztül stabilan haladva, szektoronként szerzi meg a de-facto monopóliumot? (Lásd tankönyvek, dohány árusítás, szerencsejáték...)

Szerintem a legtöbb embernek csalódás, azt hitték, 90 körül, hogy cirka 10-15 év alatt német,amerikai életszínvonalon fog élni, az "elavult" szocializmushoz képest. De csalódás az egész, nincs se biztos munkahely, se biztos jövedelem, csak bizonytalan. Amíg a szocializmusban mindenki dolgozott, most aki szerencsés, vagy talpraesett, vagy protekciós, vagy azért van munkája, mert a gaj munkát kell végeznie, mert nincs más-de ez meg átment a kivándorlásba, vagyis ha szar és kevés a fizetés, irány a nyugat.

Szóval többnyire zsákutca a magyar kapitalizmus szerintem.

Érdekesek a válaszok. Mindben van valamennyi igazság. Csakhogy nincs egyféle kapitalizmus. Egy időpontban a világban sokféle volt, van. És ugyanott két időpontban sem egyforma.

A kapitalizmus lényege nem a szabad verseny (ez a neoliberalizmus), hanem a szabályozott verseny. A kettő között amiatt kell különbséget tenni, mert az ember tudatos lény, így képes a természettörvényeket időlegesen hamisan használni. A szabad esetben például egyesek előnyre tesznek szert, de nem az a baj. Hanem az, hogy bizonyos idő után ezt az előnyt mesterségesen fenntartják, most már mások rovására. Ebből keletkezik a korrupció, az állam és a nagytőke összefonódása, ami a kapitalizmust hanyatló ágba viszi (hamarosan leérünk az aljára, amikor is robban és szétesik. 2008-ban volt az első durranás).

A válaszhoz szükséges az állam szerepének meghatározása. Vázlatosan: tulajdonképpen tudatos emberek tömegeinek a munkamegosztásban való tevékenységét szervezni szükséges, különben káosz lesz. E szervezés, koordinálás, hangolás az állam feladata. Ha jól látja el, akkor rendben. Persze az itt lévő emberek se tökéletesek, hibák mindig lesznek, a döntő, hogy van-e ki észreveszi, és főleg van-e, ki javít. Az észrevétel fő szereplője a média. A javítás fő szereplője a társadalomból a mindenkori hatalom ellenérdekelt része. Ha a társadalom így van felépítve, akkor kis kilengésekkel jól működik. A tőke versenyez, ha túlzásba viszi,az állam - törvényekkel - visszafogja. Ha a probléma megszűnt, a törvény szigora is enyhülhet. És így a végtelenségig.

Csakhogy a kapitalizmus (és bármilyen más módszertan) rendkívül bonyolult és ezért tanulni, gyakorolni kell. Itt jönnek a magyar (és más posztszocialista országok) gondjai. 1989-ben már olyan generáció volt ereje teljében, amely nem ismerte a kapitalizmus működését. Volt (egy rétegben) nosztalgia, másban irigység a gazdagság iránt, és általános volt az igény ennek gyors elérésére. Csak azt nem tudta senki, hogyan. Az MDF gazdag hazai tőkésréteget vizionált. Nem jött be, mert gyorsan mindig a csalók lépnek.

A jelenlegi magyar kapitalizmus valójában az összefonódott állam és multinacionális cégek diktatúrája. Közös megegyezés, hogy a multikat lehet ócsárolni, sőt, néha beléjük is rúgni. Ez a cirkusz része. Ellenértékként fölényesen jó feltételeket kapnak a többihez képest. Óriási támogatások (munkahelyteremtés címén), ingyen földek, adókedvezmények, és más működési kedvezmények. Mindezt a gazdaság támogatása, a jólét előmozdítása és hasonlók címén. De valahogy ezek nem jönnek, nem is jöhetnek.

Ennek kialakulása az elején történt meg, amikor - a tudatlanság, kapkodás és sietség következtében - olyan törvények keletkeztek, amelyek a link rétegeknek kedveztek, őket hozták előnybe. A dilettantizmus következménye volt a dicsőnek kikiáltott vértelen átalakulás. Vértelen attól volt, hogy az addigi hatalom nagy emberei kiöregedtek, az új generáció pedig megtanult üzletelni, így cseréltek gazdát pozíciók és (állami) vagyonok. A társadalom ezt a maszlagot megette, mert nem tudta mihez hasonlítani. Továbbá gyorsan szétverték minden érdekérvényesítő erejét. Hogy kicsit bonyolultabb legyen, a buliba beszállt az istenített nyugat is. Így került Magyarország iparának legmodernebb (mert ilyen is volt ám) része dán, német, francia kezekbe, azok azt leszerelték, megszüntetve ezzel a potenciális konkurenciát, egyben megteremtve az új keresleti piacot. Aki nem élte meg, el sem tudja képzelni, mi zajlott úgy 1988 és 92 között a turizmusban. Akkora bizniszelés sem előtte, sem utána nem volt. Milliárdos (akkori áron!) tételekben. Így vált a simlis eszköztár a magyar közélet részévé, így hitte a társadalom, hogy jó irányba megy, miközben kótyavetyélte el mindenét. Tíz év múlva már nem volt visszaút.

Mi a különbség más országokhoz viszonyítva? Sok apró véletlen, sok kis különbség felnagyítódása. Nálunk ez megosztó, a románoknál, szlovákoknál összehozó. Mert ott volt másik "ellenség" az ottani magyarság. Szították itthonról is rendesen. Nem tudva, hogy ezzel az egységet erősítik amott, ami padig a gazdaság motorja. A lengyeleknek ott volt az "ősi" (és gyűlölt) ellenség, az oroszok. A németekben meglévő lelkiismeret-furdalás és jóvátételi igény a világháborús traumát csökkentette, mára talán csak egyes személyeknél maradt meg. És nálunk volt néhány súlyosbító tényező: jött az MDF következő miniszterelnöke és szétverője, aki miatt sok fogalom új értelmet nyert (vesztünkre); jött a virtuóz életművész,akinek a megszerzett vagyon kevés volt - hatalmat is akart, majd improvizálásával tönkretett egy amúgy is gyenge pártot, majd majdnem egy országot is; de ez semmi ahhoz képest, amikor a hatalom igazi megszállottja színre lépett. Kezdte 1989 június 16-án (valójában folytatta, ahogy az előző) annyiszor váltott inget (nézetet), ahányszor szükség volt, és mindent (pártot, népet, országot) alárendelt kisded vágyainak és hobbijainak. Természetesen profi módon, ahogy kell. Ma ő vezényli a magyar kapitalizmust, ami jószerével nevében az. De hát ő a nagy szómágus is, egy egész társadalommal képes elérni, hogy szavak, fogalmak jelentése akár az ellenkezője legyen, ha az neki kedvez. És eléri. Ma az ellenségeskedés egyik fő forrása: valaki "A"-t mond, a egy része "B"-nek, egy része "Z"-nek érti, ezen akár ölni is lehet.

Megjavulni? Ahhoz új világégés és új lángelme kell. Ma egyik sincs napirenden.

A rendszer lényege,hogy akik hatalmon vannak,azok elnyomják a kitörni vágyókat.

Nem kell nekik a konkurencia.