Én szeretem a hazám, mit tegyek?

Sokat gondolok arra, hogy jobb és békésebb élet reményében kiköltözzek az országból... mondjuk Hollandiába (de a célállomás most nem is fontos)

Viszont én szeretem ezt a nyomorult országot! Nem akarom itt hagyni! Szeretem a tájat, a klímát, az ételt, a vizet, a nyelvet, egy csomó dolgot amik ide kötnek...

Viszont látom, hogy ebben az országban nincs most nagyon jövő. A fizetések stabilan alacsonyak, ha beteg vagyok, egyszerűbb ha magam megoldom.. A leendő gyermekeim szart se fognak itt tanulni, ráadásul a közeg amiben felnőnének nem alkalmas arra, hogy valami jószándékot, kedvességet szívjanak magukba... mármint én és a leendő anyja mindent el fogunk követni ez érdekében, de gyakorlatilag elég az utcán végigmenni, hogy egy gyűlölettől fröcsögő ordítást végighallgathasson...

Mindenhonnan ömlik a gyűlölet, a másik legyűrésére való vágy, a nyerészkedés és a káröröm vágya... Nem nevelhetem burokban a gyerekemet, de azt szeretném ha nem egy aljas görény lenne belőle, hanem egy értelmes, segítőkész, jóhiszemű és jóakaratú ember. Ezt pedig a miliőtől kapja meg leginkább

A politika az elmúlt 25 évben nem haladt egyről a kettőre, ami különösképpen nem zavarna, ha ezt nem akkora hisztériával és ellenségeskedéssel tenné...

Szeretnék vagy 3 gyereket, az asszony inkább 4et, mert úgy kerek, de egyszerűen... nincs szívem erre a romlott helyre segíteni őket..

Nem lehetne valami olyasmi ebben az országban, hogy az emberek nem a másik kárát nézik, hanem odafigyelnek egymásra meg megértik egymást?

Nem szeretném elhagyni az országot, de lassan nem lesz gyomrom az itt éléshez:(