Egy politikusnak azt kell tennie amit a választók elvárnak tőle vagy azt ami szerinte (a pártja szerint) jó az országnak?

# 3

Azért lehet, van is rá példa, csak elég ritka. Pl. Svájcban nagyon jól működik a kvázi közvetlen demokrácia. Kellene hozzá egy normális társadalom és egy többé-kevésbé normális politikai elit is. Nálunk egyik sincs meg.

Egyébként nálunk pl. kifejezetten probléma, hogy a pártok kaméleonok, amikor úgy látszik, hogy a társadalom többségének egy másik irányvonal jön be, mint a párt profilja, akkor irányt váltanak. Pl. a Fidesz liberális pártból így lett keresztény-konzervatív párt, ami azért elég kemény pálfordulás. De az ellenzéki oldalon is elég erős tudathasadások figyelhetők meg.

Másképp fogalmaznék: "egy politikusnak azt kell tennie amit a választók elvárnak tőle, és azt ami szerinte (de nem feltétlenül a pártja szerint) jó az országnak!"

Hol itt (és nálad) az ellentmondás? Ha a választónak és a politikusnak más az elképzelése a tennivalókról, akkor valamelyik téved. Azt kéne kideríteni, melyik és miért.

A választó befolyásolható (nálunk különösen), és sokféle, ezért nem meglepő, ha saját érdekei ellen szavaz. Ezt sokkal egyszerűbb esetben is megteszi sok ember. Az ok az, hogy az adott dolgot nem képes átgondolni, nem ért hozzá, és ezért nyűg neki, ha erre kényszerítik. Néhányan még ezen túl, kellemetlennek is érzenék, ha ez kiderülne, márpedig ha véleményt mond, kiderül. Többek között ez az oka a nálunk meglévő hatalmas közömbösségnek. Meg az a hamis meggyőződés, hogy nem lehet tenni semmit. Ő egyedül tényleg nem. De másokkal együtt igen. Csak folyamatosan azt mantrázzák, hogy ne bízzon senkiben.

A választó nem szakember, nem képes megítélni bonyolult gazdaságpolitikáról, hogy helyes-e, vagy sem. Hazug világban, ahol mindenki a másikéra azt mondja, nem jó, pedig végképp elbizonytalanodik, de hogy ez ne lássék, azt mondja: menjen minden politikus a fenébe és hagyja őt békén. Fogalma sincs, hogy valójában azt mondta: tegyetek amit akartok.

A legtöbb politikus ma nálunk nem ért semmihez, csak a mellébeszéléshez, ahhoz viszont nagyon. Ott van Kósa, aki ha megszólal, az értelmes ember sírva menekül a fájdalomtól. Nem az fáj neki, hogy a szerencsétlen azt próbálja elmagyarázni, a csalás jó. Hanem az fáj, ahogyan magyarázza. Ott van Szanyi, aki ordenáré. Egyfelől ebben nőtt fel, másfelől azonban tudja, hogy sok ilyen ember van. Na ő közülük való, mondják, és rá szavaznak. Szanyinál az alpáriság nem öncél, nem "csak erre képes", hanem szavazatszerző erő.

Ha a rendszer, amiben egy ország működik, normális, a politikus dolga elmagyarázni, hogy miért fontos egy intézkedés. Mi abban a jó, mi lesz és kinek hátrányos, mi az egész értelme. Ha mindig igazat mond, és ezt az idő igazolja, hiteles lesz. Elhiszik neki, mikor még csak hinni lehet, hogy érdemes elfogadni. Mert tudják azt, hogy két hónap múlva is eléjük áll és elmondja: emberek ezt mondtam, ezt csináltuk mi együtt, ez lett belőle. Most kérdezem, hogy érzitek, érdemes volt, vagy sem. Ha nem, mit kéne másképp. És erre néhányan (a témához értők) válaszolni fognak nyílt színen. Ekkor a politikus és a tömeg lényegében ugyanazt akarja. A kis eltérések meg nem számítanak, nem létezik tökéletes család se, hát még ország.

De ahhoz, hogy ide eljussunk, irtózatosan sokat kell dolgozni, és ehhez sok idő kell. Ha ehhez nincs kellő türelem és együttműködés, marad az, ami ma van. Tök mindegy, ki szavaz és mit, a szavazatszámláló (mert ő aztán ért hozzá) tudja, mit és hogyan kell kihozni belőle. ÍÉs ekkor tök mindegy, hogy a politikus hazudik-e, vagy sem. egy a fontos, derítse ki, mit szeretnének hallani, és mondja azt. Az se baj, ha tíz helyen tíz különfélét mond. Ugyan árulja valaki el nekem, mikor rótták ezt fel például Gyurcsánynak! És még sorolhatnám, példa van bármely pártra nézve, egyeseknél több, másoknál kevesebb.

Ez most orbánék mosdatása?

Ja nem mert ő azt teszi ami neki a legjobb, még az ország nyomora árán is.

"'há mé kire másra?"