Miért kellett hagyni hogy Magyarországon ilyen szinten lejáratódjon a szakközépiskola rendszere?

az a baj, hogy a megúszás kultúráját tanulják széles tömegek a szüleiktől, eszük ágában sincs kitanulni egy megbecsült szakmát, de azért iskolába utálunk járni, mert az "ne hasznos tudást ad"

milyen munkát akarsz fiam? hát irodait!

ennyit tudnak ezek a munka világáról...

és az a baj, hogy nem mindegy milyen munkát végzel és ezzel az élet a nagy többséget 25 évesen rúgja seggbe

Fontos, hogy megemlítsük, hogy több fajta szakközépiskola létezik.

Én például kéttannyelvű közgazdasági szakközépiskolába jártam és 30 emberből 29 ment egyetemre.

Szóval mielőtt kijelentesz egy ilyet, hogy "xarok a középiskolák" akkor tedd, hozzá a "fizikai szakközépiskolákra" gondolsz vagy valami ilyesmi. Mert rengeteg gazdasági szakközépiskola van ahol pont az ellenkezője van mint amit leírtál.

'Irodistának nevezték a szocializmusban gyűjtőnéven az úri foglalkozásnak tekintett nem fizikai dolgozókat.'

Nagyon érdekelne, milyen gondolatmenet alapján tekintették a szellemi munkát úgymond úri foglalkozásnak :)

A kérdező gyakorlatilag tökéletesen leìrta a mai helyzetet. A szakközépiskola (korábbi nevén szakiskola, régebben pedig szakmunkásképző) már régóta a leggyengébb képességű, legproblémásabb hátterű és viselkedésű, valamint leginkább alulmotivált tanulók "gyűjtőhelye", akiket máshova már nem vesznek fel. Gyakorlatilag sokan egy "nappali melegedőnek" fogják fel, ahol a tankötelezettségből még hátralévő időt ki lehet bekkelni... Persze annak, hogy a helyzet idáig fajult sokféle oka van. Valamikor az ún. "rendszerváltás" idején járatták le a szakképzést és üresìtették ki, innentől kezdve sokak szemében a szakképzésbe járni lenézendő dologgá vált. Ma körübelül az a társadalmi vélemény, hogy ilyen helyre csak a "hülye" gyerekek járnak... A fizikai munka a jelenlegi tarsadalomban lenézett dolog, senki nem akarja a gyerekét ilyen intézményekbe küldeni. Persze a tanárok nagy többsége is menekül ezekből az intézményekből, ami persze a körülményeket ismerve nem meglepő. A tanárképzésben nem készìtik fel a leendő tanárokat arra, hogy ilyen antiszociális gyerekekkel mit lehet kezdeni, hogyan lehet kezelni őket. Sok helyen olyan szinten terrorizálják a tanarokat, hogy a legproblémásabb gyerekektől félnek, nem mernek fellépni ellenük és eszköz sincs a kezükben. Egy osztályban 2-3 ilyen gyerek is már súlyos problèmákat tud okozni, de gondoljuk csak el, hogy mi lehet a helyzet egy olyan osztályközösségben, ahol pl. 25 gyerekből 22 minimum SNI-s vagy magatartászavaros... Ezeknek a gyerekeknek a jelentős része soha nem fogja befejezni a középfokú tanulmányait vagy ha igen, akkor is "használhatatlan" lesz a munkaerőpiacon, mert csak papìrja van, valódi tudása nincs. Innentől kezdve kallódni fognak a társadalomban, maximum közmunkások lehetnek (valódi piaci munkahelyen - pl. egy gyárban - nem állják meg a helyüket, hiszen nincs munkakultúrájuk) vagy illegális forrásból fogják eltartani magukat, bűnözők, börtönviseltek lesznek, legrosszabb esetben hajléktalanok. Ebből a lefelé húzó spirálból pedig már nagyon nehéz kitörni.

Hozzatartozik a kérdéshez, hogy valójában általános iskolában "cseszik el" a gyerekeket, ugyanis ott kellene, hogy megkapják azokat az alapokat, amik a továbbiakban kellenének. Pl. egy, az általános iskolából funkcionális analfabétaként kikerülő gyerekkel a középiskola nem tud mit kezdeni. Egy szakos középiskolai tanár nem tanìthat meg rendesen ìrni-olvasni valakit, akit az általános iskolában nem tanìtottak meg. Nem is feladata és nincs is a kezében módszer hozzá, hiszen az egy teljesen más szakma, a tanìtóké.