Mit gondoltok, jobb lett volna, ha a magyar társadalom több pozitív vonást megtart a 80-as évekből, ha jobban a korabeli állapotokra hasonlítana Magyarország?

Én is kilencven után születtem és teljesen egyetértek az első válaszolóval. A 70-es 80-as években a szüleimet is ugyanúgy leszólták és példálóztak a nagyszüleim korosztályával. Édesanyámat megszólták, hogy nadrágot visel és nem szoknyát, ahogyan egy hölgynek illik.

"Az is szembeötlő nekem, hogy akkoriban szinte minden reklámozott termék magyar volt. Itthon készítették, hazai márka vagy licesz alapján forgalmazták az országban, Magyarország presztízsét és büszkeségét emelte, hogy mi magyarok, itt ebben az országban ilyet is tudunk."

Azért tudunk, mert a szovjet elvtársak azt mondták, hogy mi ezt fogunk gyártani, nem véletlenül nem volt magyar személygépkocsi. Illetve az a szó sem véletlenül született, hogy hiány gazdaság.

Vajon tetszene az 3 évente való utazás nyugatra vagy az útlevél bevonás, ha valami olyat teszel?

A filmekből és az akkori híradásokból tájékozódni a valódi állapotok helyett éppen olyan, mintha ma a facebook posztok alapján mondanál véleményt a mostani korrról.

Amit a régi filmek mutattak az egy erősen cenzúrázott, sokszor ellenőrzött történet, ráadásul a filmek akkori kora még szebbnek és minpőségibbnek akarta mutatni a hétköznapokat ott is, ahol nem volt cenzúra, csak filmipar.

Mintha az amerikai állam létrejöttét kizárólag az indiános filmekből raknád össze. Van valóság alapja, mert voltak indiánok és "sápadtarcúak", de cseppet sem olyanok voltak, mint a filmeken és nem azok történtek.

Ha elhagyod azokat az "apró" részleteket, hogy a fehér ember katonai erővel vette el a földjét az indiánoknak, lemészárolták a gyerekeket, nőket, öregeket amikor a férfiak vadásztak, vonalzóval húzták meg a határokat és feketéket vittek be rabszolgának úgy, hogy a fele útközben halt meg, a maradék jó része pedig a kíméletlen rabszolgamunkában és maradna a filmekben látható nyomolvasó indián, aki a rezervátumban békésen éldegél, míg a fehérek szép ruhában szürcsölgetik a szalonokban a teát.

A valóságban ezen "fehérek" többsége kínkeservesen dolgozott a földeken, bányákban, az üzemekben éhbérért, míg az uraké lett a haszon.

Szóval a 80-as években valóban nyugodtabb volt az élet - mert nem volt sok lehetőség.

Mindenkinek kötelező volt dolgozni, akinek nem volt munkahelye azt lecsukták. Napközben még Budapest utcáin sem jártak tömegek - de éjjel is nyugodtan végigmehettél fiatal lányként, háborítatlanul.

Akkor jelentek meg a dollárboltok, ahol már lehetett igazi farmernadrágot venni- mert azokon kívül csak az állami üzletek voltak, üres polcokkal, majdnem egyforma ruhákkal.

A bútorboltban 56 féle bútor volt az egész országban egyformán, ahogyan az élelmszerekből, egyebekből is csak 1-2 féle volt termékenként.

Volt discó, volt "nyugati" zene, de csak 3 évente mehettél külföldre, minimális kiváltható valutával.

Emellett kőkeményen ment még akkor is a besúgás, az egyetemeken ha nem voltál megfelelő, akkor besegítettek, hogy ne vizsgázz le vagy a "jó elftárs" gyerekének, hogy átmenjen. A munkahelyeken nem volt demokrácia, a főnök az lett, aki pártszempontból is elfogadható volt. Nem pártember, akkor már nem.

Az utcán még 1988-ban is végigkergették a rendőrök azokat, akik október 23-án mécsest gyújtottak megemlékezésképpen, nem beszélhettél szabadon a fiatalok még nem is ismerték a világot, mert nem volt rá lehetőség.

Nem, nem volt jobb az a világ, csak nyugodtabb.

Mint a börtönben a rabnak, akit jól tartanak. Megmondják mikor keljen, mikor feküdjön, kevés meló, sok szabadidő és nem gond a megélhetés. De nem azt teszi amit akar, hanem amit engednek neki mások.

A rendszerváltás azért történt meg, mert nem volt jó abban a rendszerben élni.

5.

Biztos vagyok benne, hogy az utolsó mondatod nem gondoltad komolyan. De nem baj.

*7

Szerintem nem poénból írta.

Találó a sci-fi hasonlat, mivel a szocializmus magasabb rendű eszme, mint a ma regnáló kapitalizmus. Eleve a kapitalizmusból fejlődött ki, vagyis meghaladta azt. Az más kérdés, hogy a 20. században nem valósulhatott meg, mert az őt alkotó emberek tudata nem volt képes tömegesen azonosulni az értékrendjével. Talán majd 50-100 év múlva. Mindenesetre a szellem már kijött a palackból, és addig nem fog eltűnni, amíg elnyomás van a Földön.

A 80-as években ámulva néztük a nyugatiakat, azok az országok a Kánaánt jelentették nekünk, a legtöbben mi is kapitalista rendszerben szerettünk volna élni, mint ők. Vonzó volt a nagy árukínálat, és a kultúra is, ami náluk volt. Hozzánk képest nekik mindenből több és jobb jutott, mi is ezt szerettük volna elérni. De azt már nem láttuk, hogy nálunk nincsenek hajléktalanok, míg a fejlett nyugati országokban vannak. Itthon nem lakoltattak ki, és a munkahelyedről sem rúgtak ki, mint nyugaton rosszabb esetben.

Melyik világ a jobb neked?

Ha a magasabb életszínvonalat keresed, akkor a mostani.

Ha a szabad véleménynyilvánítást keresed, akkor a mostani.

Ha az életedről szabadon akarsz dönteni, akkor a mostani.

Ha nem akarsz attól rettegni, hogy kirúgnak, és csődbe jutsz, akkor a 80-as évek.

Ha nem akarsz stresszelni a munka miatt, akkor a 80-as évek.

Ha az a filozófiád, hogy csak nekem jó legyen, a többiek tőlem megdögölhetnek, akkor a mostani.

Ha az a filozófiád, hogy inkább kevesebbet osszunk szét egyenlően az emberek között, mint többet egyenlőtlenül, akkor a 80-as évek.

Ha nyugodt, kiszámítható életet akarsz, akkor a 80-as évek.

Ha több lehetőséget akarsz, akkor a mostani.

Ha neked számít a személyes kapcsolatokban a normális, emberi hangvétel, akkor a 80-as évek.

Ha depressziós vagy, akkor a mostani.

Ha fociszurkoló vagy, akkor a 80-as évek.

Ha nem akarsz magányos lenni, akkor a 80-as évek.

Ha azt akarod, hogy a kultúra jelenjen meg a TV-ben, akkor a 80-as évek.

Ha individualista vagy, akkor a mostani.

Ha egyetértesz a sorkatonasággal, akkor a 80-as évek.

Ha szeretsz utazni külföldre, akkor a mostani.

Van egy kérdésem az itt válaszoló idősekhez, akik szerint irigyeltük a nyugatot, olyanok szerettünk volna lenni, és hasonlók.

Volt-e nyugati rokonuk? És ha igen, így visszanézve, őszinte volt-e az a rokon, és olyan világot mesélt-e, mint amilyen igazából volt akkor? Mert gyanítom, hogy nem; és itt van a felelősségük, mert szerintem félrevezették az embereket, még a saját családjukat is. Amit nagyon nehéz volt tetten érni, nem is tetszett nekik, és egyből lekommunistázták, aki megpróbálta.

Márpedig -ha igaz-, minden második családnak volt nyugati rokona, esetleg több is. Hogy honnan vették az adatot nem tudom, de erről beszéltek mindig.

A baj az, hogy sajnos gondolkodóbb, szellemileg termékenyebb volt akkor a mindennapi élet. Könnyebben, szívesebben, segítőkészebben beszélgettünk egymással. Aki mellé odaálltam a négyeshatoson, többször az ölébe vette MAGÁTÓL a szatyraimat, és én is azt tettem, ha véletlenül ültem. Előfordul ez ma?

Vadidegennek szóltunk, amikor BANÁN JÖTT! a sarki zöldségeshez. Pedig lehet, hogy pont előttünk fogyott el a banán, mire sorra kerültünk.

Nem a világ volt jobb, sajnos mi voltunk jobbak. Rajtunk múlott, rajtunk múlik; a fene egye meg.