Ez igaz, vagy csak egy szóbeszéd legenda a fiatalok között, hogy a Kádár-korszakban mindenki kapott saját lakást/házat az államtól?

Nem kapott lakást senki 20 évesen az államtól.

Lakásigénylést lehetett beadni tanácsi lakásra, aztán a szociális rászorultság alapján kaptak. Volt aki 20-25 évig várt lakásra, vagy később szövetkezeti lakást vásárolt.

Pontosan ezért generációk éltek együtt, néha szoba-konyhás lakásokban.

1-es válaszomhoz még:

Ha valaki nagyobb lakásban lakott, mondjuk 1 szobával, mint amit államilag jogosnak találtak, akkor beköltöztettek egy vadidegent és társbérletesítették a lakást.

Ezért laktunk mi, a 4 tagú család egy két szoba + cselédszobás lakásban együtt anyám testvérével és családjával és apám testvérével és családjával, hogy ne idegeneket költöztessenek be.

Vidéki nem igényelhetett Budapesten lakást, mert ehhez eleve 5 év budapesti tartózkodás kellett.

Igaz, ennek számított a munkásszálló is, mert abból viszont volt bőven.

Albárlőnek jószerivel senki nem mert kiadni szobát, mert ha úgy tetszett az albérlőnek, akkor kiigényelte a tanácstól és egyből társbérlet lett a lakásból.

Abban a pesti házban ahol mi laktunk, halálukig laktak együtt emberek szülőkkel, nagyszülőkkel, mert tanácsi lakás igénylésénél mínusz pontnak számított, hogy van hol laknod és megvan a számodra megítélt 6m2 élettér.

Abban az esetben léptél előre a listán, ha megházasodtál, lett 2 gyereked ebbe a lakásba és elfogyott a m2.

Kivéve, ha közben kihaltak a nagyszülők, mert akkor megint hátra kerültél.

Lakást nem vehettél, nem építhettél házat (csak falun) mert magántulajdonú lakások nem léteztek.

Hát így volt ez akkoriban, nekem elhiheted, mert 1952-ben születtem.

Ne hagyd magad hülyíteni egyetlen tudatlantól sem, itt a net, miért nem tájékozódtok?

#3

Annyiban azért kiegészítenélek, hogy a 60-as évek második felétől már lehetett építkezni Budapesten is, de csak a peremkerületekben, pl Rákos, Mátyásföld, Cinkota, Csepel, Kőbánya, Erzsébet, stb. mert beljebb nem voltak telkek.

Ekkor születtek azok a bizonyos Kádár-kockák, az akkori típustervek alapján kalákában, sógor-koma-barát segítségével, mert egyébként megfizethetetlen lett volna már akkoriban is. Igaz ezek a helyek falusi színvonalon voltak, akik errefelé építkeztek nem is számítottak a közmegítélésében budapestinek.

A lakásokról amit írtál, azzal 100%-ig egyetértek, nem is tudom honnan veszik ezt a gyerekek.

#5

Ez nem igaz, de gondolom nem is éltél, dolgoztál akkoriban.

Én szakközépiskolai érettségivel (szakma+érettségi) kiemelt fizetéssel kerestem havi 900Ft-ot, egy szövetkezeti lakás meg került 80-90-100ezerbe.

Nem tudom, hogy a 900Ft-ból, amiből élned is kellett, hogy jött össze egy lakás ára 20 éves korodra?

Egyébként olvasgassatok (hasznotokra lesz) és akkor nem beszéltek butaságokat!

[link]

"... a Kádár-korszakban mindenki kapott saját lakást/házat az államtól?"

Röviden?

Nem igaz!

De még csak közelében sem jár az igazságnak.

Abszolút nem igaz.

Én vidéken nőttem fel, '70-es évek végéről már vannak halvány emlékeim, ahogy gombamód nőttek ki a földből a lakótelepi házak... De persze azt csak később tudtam már meg, hogy hogy működött a rendszer. Ment ezerrel az állami tulajdonú lakások építése, amiket aztán az igénylőknek (meg a csókosoknak) adtak ki bérbe fillérekért.

A lakásigénylés kb. úgy működött, ahogy itt az egyik válaszoló leírta. De nekem pl. a nagybátyám is kapott tanácsi lakást, amikor jobb híján visszaköltözött a szülői házba a válása után, pedig 4 fő lakott 64 négyzetméteren, de csak két szoba volt, szóval szerintem ez is számíthatott.

Ezen kívül voltak saját tulajdonú kertes házak, akinek volt rá pénze, szerintem elég nagy számban. A környékünkön is megindultak az építkezések a '80-as években, szóval nőtt a kertvárosi rész is.

Meg a lakótelepeken voltak otp-s és szövetkezeti lakások is, szóval így is lehetett tulajdonjoghoz jutni, de ezért is kemény pénzeket kellett fizetni.