Jogos a volt kisebbségeink (románok, szlovákok stb. ) azon vádja, hogy a kiegyezés utáni Magyarország korlátozta a kisebbségi nyelvhasználatot, és erős magyarosító politikát folytatott?

Hogy jogos volt vagy nem, az mindegy. Igen, valóban elnyomó politikánk volt ahhoz képest, hogy ők teljes szabadságot, nemzetállamot akartak.

Ha példákat akarsz, a wikipedia tele van vele.

Csak a szlovák-magyar viszonyokat ismerem, de azokat eléggé jól. Ízig-vérig magyar érzelmű és magyar vagyok. Ezek előre bocsátása után írom, hogy IGEN, ELMAGYAROSÍTÁSI SZÁNDÉK -VOLT.

De!

Ilyen szándék, akarat (sajnos) természetes jelenség. Minden állam igyekszik a területén élő kisebbségeket asszimilálni, mert azok ilyen-olyan jogokat akarnak maguknak, ami financiális és politikai terheket ró magára az államra. Tökéletesen értem a szlovák és cseh nyelvet szóban és írásban. Sok barátom van itt is, ott is. Tudom, hogy az őseik )nagyszülők, némely esetben akár a szülők is, tudtak (tudnak úgy-ahogy magyarul, mert az iskolában magyarul tanultak az akkori Trencsén, Liptó, Árva, Szepes stb megyék tisztán szlovákok által lakott területén. Ezt a "tisztán szlovákok lakta" kifejezést megmagyaráznám. Az ottani lakosság szlovák volt. A tanító, a pap, a jegyző viszont általában magyar, de főleg a tanító.

Ezek revansaként kezdte el 1945 után Beneš, Husák, a rendszerváltás után Mečiar, Slota stb. a szlovákiai magyarok ellen uszítani a népet és ujjat húzni a magyar kormánnyal.

Azt viszont teljes határozottsággal kijelentem, mert megtapasztaltam, hogy maga az egyszerű szlovák ember, akit nem fertőzött meg a magyargyűlölő politika, nagyon barátságos, segítőkész, alázatos (a magyarokkal szemben is). Persze - kivételek mindig akadnak. Hosszan tudnék erről nyilatkozni és konkrétumokat felhozni. Azt sem állítom, hogy nem találkoztam velünk ellenszenvező személyekkel is. Vannak ilyenek is. Ha valamire még kíváncsi vagy, írhatsz. Ha tudok, szívesen válaszolok.

Minden éremnek két oldala van. Ha megnézzük például a románok érveit is, Trianonnal felszabadult az erdélyi románság egy majdnem ezer éves magyar uralom alól. Ahol bizony a történelem viharában történt egy s más, az "erős magyarosító politika" gyenge kifelyezés.

Persze többszáz évvel ezelőtt nem kapott hírt az, ha egy népcsoport jogait sárba tiporják, ez történt szinte mindenhol a világon.

Szerintem nem bántunk velük rosszabbul, mint a korabeli Európa más országában a kisebbségekkel... Mindenesetre az tény, hogy papíron, törvényi szinten a magyar jogrendszer elég haladó szellemben szabályozta a kisebbségek jogait, sőt, szinte a legjobb feltételeket biztosította számukra. Viszont az is tény, hogy ez a gyakorlatban nem valósult meg, a törvényeknek voltak kiskapui, a politikai gyakorlat arra irányult, hogy a nemzetiségiek asszimilálódjanak. A magyar állam nem támogatta a nemzetiségek saját törekvéseit arra, hogy a maguk nemzeti-nyelvi-kulturális hátterüket ápolják, fejlesszék. Nemzetiségi nyelvű oktatási intézmény alig volt az országban.

A baj ott volt, hogy a szabadságharc miatt Magyarország és a magyar nép a nagy szabadságharcos nép volt Európa szemében 1849 után. Ilyen feltételek mellett igen kényes volt az, hogy ha volt valamilyen konkrét atrocitás (és ilyenek tényleg voltak) a nemzetiségek ellen, akkor azt a nemzetiségiek az európai sajtóban nagyon ügyesen és egyoldalúan megjelentették, így Nyugaton a szabadságharcos magyar nép mítoszát felváltotta a más népeket eltipró, elnyomó magyar nép képzete.

Igazából az igazság a kettő között volt, annyira nem voltunk véreskezű elnyomók, ahogy azt hirdetik a nemzetiségiek (amit Trianon után ők műveltek, vagy amit ma csinálnak, az rosszabb szerintem), viszont az sem igaz, hogy a magyarok ártatlanok lettek volna, mert a nagypolitika szintjén nem támogatták a nemzetiségi igényeket, történelmi bűn, hogy ezt a problémát lesöpörte a nagypolitika az asztalról, holott foglalkozni kellett volna vele, illetve voltak helyi atrocitások, nemzetiség-ellenes megmozdulások is. A kedvező nemzetiségi törvények nem lettek betartva az elmélet és a gyakorlat elvált egymástól. A gyakorlati politizálás célja az asszimiláció volt, és nem a nemzetiségek elfogadása.