A magyar társadalom számára azért is elérhetetlen a nyugati életszínvonal, mert igazából nem is törekednek rá, idegenkednek tőle?
Azt vettem észre, hogy a magyar emberek körében mintha bűnnek számítana magas életszínvonalon és kényelmesen élni. Mintha a magyar embernek az lenne az etalon életstílus, hogy szenved, kínlódik, halálra dolgozza magát és akkor utána tud mártírkodni a környezetének, hogy neki ennyire, meg annyira nehéz, de ő még így is tartja magát a víz felszínén, mert ő egy olyan tökös és macsó gyerek, hogy még a jég hátán is simán megél.
Na már most, ha egy ilyen embernek, teszem azt, egy skandináv életszínvonalon kellene élnie, ahol nem kapkodnak, ahol nyugodtak, ahol barátságosak, lazák és nem jellemző rájuk ez a "kihanemén" stílus, akkor emberünk rettenetesen érezné magát, hiszen ő nem erre vágyik. Ő harcolni akar, hetvenkedni, arcoskodni, hencegni, dölyfösködni, kérkedni és menőzni azzal, hogy ő a környéken a leggógyisabb csávesz és lepipál mindenki mást mindenben. Ő káoszban és fejetlenségben akar élni, mert abban lehet megmutatni igazán, hogy ki a legény a gáton. Ha minden nyugis lenne és olajozottan működne a környezete, akkor erre nem lenne lehetősége és az szörnyű lenne számára.
De mégis miért alakult ki ez a világszemlélet nálunk? Miért van ekkora mentalitásbeli különbség kelet és nyugat között? És legfőképpen, hogy akarjuk mi utolérni a nyugatot, ha igazából nem is akarjuk?
válasza:A válasz: 40 év szocializmus + a tény hogy soha nem volt nálunk demokrácia megtette hatását.
A magyar embernek vezér kell mert egy szolgalelku cseléd nép.
#3
Ha nem lett volna nálunk szocializmus, hanem az úri Magyarország maradt volna továbbra is, akkor mára vajon mennyire számolódott volna fel és adta volna át a helyét a polgárságnak?
válasza: válasza: válasza:Van a törtető, aki minednt és mindenkit legázol miatta.
Van, aki álmodozik róla, de nem tesz semmit érte.
Van, aki tesz érte, de mivel mindig gelelrt kap az élete valahol, így nem sikerül neki.
válasza: válasza: válasza:Azért azt sem kellene elfelejteni, hogy olyan országokkal akarunk versenyezni életszínvonalban, akik sok száz éven keresztül "lerabolták" a gyarmataikat. Ennek azért vannak történelmi okai is, de azzal egyetértek, hogy sokan azért élnek egy adott életszínvonalon, mert nincs bennük elég ambíció ahhoz, hogy kockáztassanak egy jobb élet reményében.
Sajnos sokan úgy vannak vele, hogy ha már egy élhető színvonalat el tudtak érni akkor ezt már nem merik kockára tenni.
válasza:Ha az emberek nem a saját életükkel törődnek hanem idegen kézben lévő munkahelyekkel, az állammal, a bankokkal meg a közmű cégeknek feladott csekkekkel, akkor ne csodálkozzunk hogy nincs sem nyugati jólét, sem úri Magyarország. Hanem az emberek mások cselédjei lettek.
Egyszer hosszasan elbeszélgettem egyik ismerősömmel. Fakitermelésen napszámos, elmondása szerint napi 60 km-t gyalogol a nehéz erdei terepen. (Ha abból csak 10 km igaz az is borzasztó). Mikor még éltek a szülei, ők fejben egy csipetnyit áthoztak az egykori úri Magyarországból. (Ahogy például az én szüleim is). Mert a tanyájukon volt saját virágzó gazdaságuk, meg saját rendezett és kiegyensúlyozott magánéletük. Mára az említett fickó "cseléd" lett, alkoholista lett és a családja is széthullott. A megörökölt tanyáját leginkább a természet vette át és szinte rádől a ház. Leszokott az individualizmusról, helyette a fő életcél a munkahely meg a kocsma lett. Pedig ma már nincs államosítás amit okolni lehetne az egykori magán szféra szétveréséért és ami helyette egy más, különös embertípust hozott létre.
Arra felé a munkahelynek más jelentése alakult ki, főleg a hölgyek szemében. Arra a munkahely az a hely, ahol a család férfi tagját a többiek elbutítják, ahol rászoktatják a kocsmázásra, és ahol leszoktatják arról hogy otthon az "asszonnyal", a saját és családja életével, a házával meg a családi vállalkozásával törődjön. Majd mikor a saját otthoni megélhetési forrása tönkre megy, az asszony is mehet például egy szalagmunkára elzülleni. És a gyerekeire is hasonló sosrot hagyva.
A 70-es években kaptunk egy kis ízelítőt az úri Magyarországból, még a diktatúra árnyékában is: Szinte mindenkinek volt háztáji gazdasága vagy más maszekolása, így saját rendezett magánélete is legalább addig amíg nem a kötelező idegen munkahelyen tölti az idejét. Az volt az országnak egyik virágkora. Persze nem a szocializmus miatt, hanem épp ellenkezőleg, az úri Magyarországra emlékeztető individualizmus miatt. Mára mégsem azt becsülte meg a társadalom. Hanem mindenkinek fontosabb a gázszerelőt gazdagítani, meg hitelt felvenni hogy a bakárok hízzanak saját maga és családja helyett. Ahogy a milliárdos nagytőkés is fontosabb lett, hisz mindenki dolgozik nekik. És igen, ha az emberek a saját életüket meg elhanyagolják, akkor ez van ami ma megfigyelhető. Alkoholizmus, munkamánia, depresszió, 4. helyen állunk a rákos megbetegedések és az elhízás tekintetében, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!