Miért nem képesek belátni egyes emberek, hogy a saját sikertelenségükről leginkább önmaguk tehetnek és nem az Orbán Viktor vagy a Gyurcsány Ferenc?

A körülmények nagyon nem mindegy milyenek.

Gyurcsány idején nem volt CSOK,ami felverte az albérletárakat,ami miatt pl sokkal kevesebben mennek felsőoktatásba.

Persze,te lehet,hogy pont egy olyan család tagja vagy,ahol ebből jól jártak,mert van vagy 2-3 lakás kiadva.

Nagyon nem mindegy a farok melyik oldalán vagy...

És azt tegyük hozzá,hogy még mindig olyan országban élünk,ahol leginkább a kapcsolatok számítanak.

Akkor miről beszélünk?

Végülis igaz. Lehet szerezni egy vagy több világszinten keresett és elismert diplomát - közben megtanulni legalább egy nyelvet perfektül - és kimenni például Németországba vagy az USA-ba dolgozni évi 10-30 millió forintot érő fizetésért.

Ezt mindenki igazán megtehetné.

#5:

Ezt az után jelentsd ki, hogy éltél itt egy darabig!

A média, a menekülős fantasy regények, és a szándékosan kijuttatott könyvek kivételével (azok, amelyikre Nyugaton azt mondják, hogy "kicsempészett") honnan van forrásod erről az országról?

Több éve élek itt. Igaz, van egy patrónusom, aki segített bejutni munkavállalás céljából, és garantálja a biztonságomat és pár plusz jogot.

De köszönjük szépen, jól megvagyunk! A fővároson kívüliek is!

Főleg most, hogy a Kedves Vezető gyakran jár a DMZ környékén, így azon az útvonalon a falvak, városok nagyon ki lettek pofozva.

Bár most van egy kis fennforgás...

Én személy szerint nem örülök neki, hogy a Kedves Vezető egyre többet tárgyal a külföldi vezetőkkel. Szerintem ez nem a legjobb lépés. (Basszus, mit fogok ezért a mondatért kapni, ha elolvassák az ellenőrök...)

Leszel szíves nem bírálni Koreát, amíg nincs valós hitelű forrásod!

---------

#Kérdező:

Egyáltalán nem csak az embertől, önmagától függ! Tény, 70%-ban igen. A maradék 30% pedig harmadolódik a kormány/állam, a munkáltatók, és a környezet/háttér közt! Bár igazából abból a 70%-ból még 10%-ot a szerencse javára írnék!

A szüleim szimpla középkategóriások. Sosem tudtak fényűzésben élni, de nem kellett nélkülözniük sem. Mindketten normális, szellemi munkát végeznek Budapesten. Közepesen keresnek, úgy hogy ketten kijöjjenek az albérlet+rezsivel, normális kajával, cigivel úgy, hogy ha bármi hirtelen eset van, mondjuk bedöglik a hűtő, akkor probléma nélkül tudjanak egyet venni.

De ez nem csak rajtuk múlt.

Találtak mindketten olyan rendes munkáltatót, aki a tudásukat nézte, nem a papírjaikat! Egy olyan céget ami külföldi vezetésű, és nem állami tejeléssel jutott be Magyarországra!

Sima érettségije van mindkettejüknek.

A bátyám pénzügyi OKJ-t végzett. Majd ugyanilyen irányban diplomát szerzett. Méghozzá elég könnyen, mert jó feje van ezekhez a dolgokhoz, bár azért kitanulta a lelkét az évek alatt.

Amíg állami cégnél dolgozott (már az Orbánia ideje), kis pénzért kellett kihajtania a lelkét, mert magasabb fizetésű pozícióba csak a megfelelő csókosok juthattak. A szüleinknél kellett lakjon, mert a pénz nem volt elég arra, hogy egyedül kijöjjön egy garzonban. 4 év után a főnöke egy olyan személy lett, aki közel állt Mészároshoz, de még csak érettségije sem volt!

Átment egy céghez, aminek semmi köze az államhoz. A kezdő fizetése 2,5-szerese volt az állami fizujához képest. Mára már pedig 4-szer annyit keres mint az ugyanilyen munkakörben, de állami szférában dolgozók! Mi ennek az oka? Talált egy munkáltatót aki díjazza a diplomáját, normális pénzzel. Olyan munkatársakkal, akik nem fúrják egymást, nem úgy mint az állami cégeknél.

Én szerencsés voltam. Jó nyelvérzékkel rendelkezem. Tinédzser koromban már anyanyelvi volt az angolom, valamint középszinten voltam a kínaiból és a japánból, valamint tűrhetően el tudtam beszélgetni thai, maláj és vietnámi nyelven. Mára az összes távol-keleti nyelvet anyanyelvi szinten beszélem.

Majdnem 10 évvel ezelőtt a család segített összedobni a pénzt arra, hogy kimehessek egy pár napos útra Kínába (a nyelvekből gondolom érzékelhető, hogy már fiatal koromban érdekelt a távol-kelet). Ott a szerencsének köszönhetően találkoztam egy lánnyal. A részletekbe most nem megyek bele, de a lényeg az, hogy együtt turistáskodtunk pár napig. Akkor még nem ismerte senki így szabadon kószálhatott, de Koreából (nem Dél-) jött. Elmondta hogyan tudunk kapcsolatot tartani. Évekkel később megkérdezte, hogy nem akarok-e kimenni tanítani egy középsikolába.

Egyértelmű, hogy kijöttem! Egy érettségivel, hogy olyan munkám legyen amit szeretek csinálni, sosem lenne lehetséges Magyarországon. Imádom az angol tanítást, Magyarországon is annak készültem. Viszont feleslegesen nem akartam egyetemet csinálni. Magániskolában nem akartam tanítani. Ahhoz semmi kedvem, hogy diákoknak magyarázzak, akinek anyuci/apuci kifizette az iskolát, így olyan dolgokat tehet meg amit csak akar. Az állami iskolák helyzete pedig siralmas. A magyarországi tanári diplomát pedig külföldön magasról le*krhm...

Szóval ott soha nem lehetne olyan jó életem, ha a belemet kidolgoznám sem, mint idekint van!

K. N.

Mert a legtöbb esetben kérdező maga a rendszer az ami nem engedi feljebb jutni az embert. Most hogy Gyurcsány vagy Orbán lényegtelen mert az csak a rendszergazda de maga a rendszer nem változott

Aki szegény családba születik annak jóhogynem lehetetlen feljebb jutni a ranglétrán , akármennyire is küzd érte. A felső oktatásba még ha be is jut annyit kell dolgoznia hogy lakbért birja fizetni hogy a tanulásra már ideje sem lessz.

A szakközépiskolával is hasonló a helyzet. Persze igen munkaerő hiány van, sokat keres egy festő, ács stb de hiába van hiány ha kapcsolatok nélkül még ezen munkakörökben is lehetetlen elhelyezkedni. A maszekoskodással meg ne gyere mert ahhoz is kell egy kezdőtőke hogy az ember elkezdhesse de ha nincs miből akkor lehetetlen.

Ezt hívják rendszer szintű elnyomásnak

Hiába van egy jó vállalkozásod, próbálj meg tendert nyerni a te is tudud kik ellen.

Bár ha végiggondolom tényleg az én hibám a sikertelenség mert piaci és nem haveri alapon próbálok boldogulni. Szemben úszok az árral.

11:33-asnak.

Én egy szegény családból törtem ki.

„Mert a legtöbb esetben kérdező maga a rendszer az ami nem engedi feljebb jutni az embert.”

Ez egy kifogás. Ha töröd magad simán kereshetsz havi nettó 300-400 ezret egy multinál. Amiből azért egész jól ki lehet jönni, és bőven lehet félretenni is. Ahhoz képest, ahonnét jöttem ez szinte dőzsölés.

„A felső oktatásba még ha be is jut annyit kell dolgoznia hogy lakbért birja fizetni hogy a tanulásra már ideje sem lessz.”

Ez is szintén kifogás. Nyári diákmunkával kerestem annyit, hogy minden egyes nap be tudtam benni az Budapesti egyetemre vonattal 150 km-ről. Kb. 9000 volt a havi diákbérlet, nyári munkával pedig bőven sikerült annyit összeraknom, hogy a teljes tanévre elég legyen. Nem kellett szobát bérelnem vagy hasonló.

Tanultam ezerrel, 2. félévben már ösztöndíjat is kaptam, nem elhagyagolható mennyiségben. Aztán a diplomám is egész jó lett.

Szabad időmben is programoztam sokat, és kiderült, hogy azok a programok, még referencia nélkül is nagyon sokat dobtak a latba, hogy el tudjak helyezkedni.

Aztán, amint kijártam sulit, a diákigazolvány még, ugye, érvényes kb. okróberig, tehát még néhány hónapot tudtam Pestre menni olcsón a diákbérlettel, ez idő alatt álláskeresés ezerrel.

Aztán, amint meglett az állás, és havonta elkezdett dőlni a komolyabb pénz, akkor váltottam albérletre, mert ugye egy szoba, olcsóbb, mint a 90000-es teljes árú bérlet.

Azóta meg már saját lakás is összejött. És az átlagnál magasabb életszínvonalat tudok fenntartani.

Szóval ha az ember jól csinálja simán fentebb lehet lépni, de ez nem fog csak úgy az ölébe hullani az embernek...