Akik úgy kezdik a mondatot hogy "magyarok ilyenek meg olyanok" azok mit gondolnak magukról?

Egy része reális önértékelés. "A magyar egy genetikailag aljas, csaló népség". Így érzi, ezt mondja.

Van egy másik része, aki már kint lakik két románnal és öt pakisztánival valahol "West - ben" egy lukban, és onnan átkozódik: "Hogy tűrhetitek ezt és ezt ti? Hogy bírjátok ezt ti? Persze, ha nektek ez a jó..."

Még egy csoport, aki felfedez a vérvonalában, a felmenők között valami idegent, lehetőleg nyugatit, németet, de akár tót vagy más is lehet ez. Persze egy mukkot nem beszél azon a nyelven, nulla kötődése van, de ez már feljogosítja, hogy kívülállóként beszéljen a magyarokról.

Én sem szeretem az ilyesfajta általánosításokat, mivel az emberek sokfélék, így nem lehet azt mondani, hogy xy nép, társadalmi csoport ilyen, meg olyan.

Az idézett esetben, egyébként az a fél aki mondja, általában arra gondol, hogy a kiemelt pozitív, vagy negatív jelzők (gyakorlatban, inkább utóbbiak) nagy csoportokat ölelnek fel a társadalomban. Amikor negatív jelzőt használ gyakran kivételként tekint magára az illető.

Egyébként némiképpen szofisztikáltabban is meg leget fogalmazni. Pl. A magyarok tanulatlanok, helyett sokkal jobban hangzik, hogy: Sok a tanulatlan magyar, esetleg sok magyar ember tanulatlan.

Vagy egy pozitívabb példa: A magyar nők szépek, vagy gyakoribb formájában a magyar nők a legszebbek, helyet: Sok szép és vonzó magyar nő van.