Más is van úgy vele, hogy még akkor sem maradna szívesen az országban, ha beroppanna a Fidesz hatalma?

Sajnos én is így gondolom. Nem a kormány a tragédia, hanem a nép, aki ezt hagyja és még asszisztál , tapsol hozzá.

Annyi rossz indulat van az emberekben, mindenkit gyűlölünk (akár a gyerekmenteseket, akár a hajléktanaokat, migránsokat, ellenzékieket stb). Romlott a társadalom, megérdemeljük a kormányt.

Most is rengetegen tapsolnak a rabszolgatörvényhez, az ltp után járó támogatás eltörlésekor is ugyanez volt.Ugyanúgy örülnek annak is,hogy a ceut sikerült elüldözni. Ilyen néppel nem lehet mit kezdeni, ha a szánkba hugyoznak is élvezzük

Bennem leginkább egy mérhetetlen keserüség van.

Ez az ország már kezd annyira élhetetlen lenni, hogy el kell gondolkodnom a távozáson. Orbán kettészakította ezt a nemzetet. Aljas módon. Felszította a gyűlöletet.

Ha meg is roppanna a fidesz hatalma, az eszme, amit elültetett a hívei fejében, mérgezni fog még nagyon sokáig. Ha bukik a fidesz, az ellenzék lesz érte a bűnbak. Ki fog tartani a gyülölet még hosszú ideig. Aki ezt nem akarja végignézni, sem azt, hogy Mészäros lassan felvásárolja az egész országot, annak bizony fontolóra kell vennie a távozást.

Csakhogy:

Éltem külföldön. Nem azért jöttem haza, mert itthon ilyan rohadt nagy lenne a jólét. Bárhol is élj a világban, ha itt születtél, Magyarország lesz a hazád. Más turistaként kimenni, s más ott élni, dolgozni. Te magad is máshogy tekintesz az országra. Kint mindig idegen leszel. Meg kell dolgotni azért, hogy elfogadjanak, azért, hogy a saját szakterületeden tudj munkát vállalni, hogy leküzdd a nyelvi akadályokat, hogy beilleszkedj. Mindenért. Bármi, amit suerettél Magyarországban (mittudomén, a Balatont, a Szalajka völgyet, stb) az itt marad. És hiányozni fog. Ha semmi nem köt ide, az más. De ilyen ember kevés van. Még azok közt is, akik úgy gondolják, hogy őket semmi nem köti ide. Kint rájönnek, hogy mégis. A honvágy pedig egy rohadt fájó érzés. És nem múlik el soha. Talán enyhül. De meg nem szűnik. És igen, persze, jól keresel kint. Meg szép helyekre juthatsz el. De amikor az első éjszakádat töltöd ott és benned van a tudat, hogy te ide nem üdülni jöttél, akkor beléd tud marni a fájdalom. Bámulsz ki az ablakon, azt látod, hogy az autók jönnek, mennek, ahogy az emberek hazafelé tartanak. Az otthonukba. Ahonnan te 2-3 ezer kilométerre vagy. Vagy még több. Nincs senkid, nincs barát, rokon, ismerős. Minden és mindenki idegen. Eh....hosszasan tzdnék beszèlni erről.

Persze, nem vagyunk egyformák és a helyzetünk sem egyforma. Van, aki gond nélkül hátra tud hagyni mindent. Ha menni akarsz, azt minél fiatalabb korban tedd, hogy még a lehető legkevebb gyökered kössön ide! Úgy könnyebb. Vagy ha mindenkid kint él. Minden más esetben egy lelki pokol. Ès persze, vele lehet rázódni, meg lehet szokni. De a hazád mindig hiányozni fog.

Hát ezért van bennem mérhetetlen keserüség. Mert ha itthon maradok, naponta szembesülök vele, hogy ezwk a micskok mit műveltek az emberekkel, az országgal. És mindeközben a pofánkba röhögnek. Mert megtehetnek bármit. Mert hagyjuk. Mert kétharmadot kaptak a parlamentben. Mert meghülyítettek annyi szavazót, amennyi elég volt a győzelemhez. És elkövetnek mindent annak érdekében, hogy befásulj, hogy megtörje az ellenállásod. Aljas, szemét eszközökkel.

Így itthon maradni, maga a pokol. De elmenni is.

Van ugyan egy harmadik út is: ha vér ärán takarítjuk el ezwkwt a mocskokat. De azon túl, hogy ahhoz valamiféle egység kellene, meg olyan emberek, akik nem a fotelből akarnak rendszert dönteni, felmerül a kérdés, hogy milyen béke volna az, amit vérontással kell kierőszakolni...?

Nem jó ez sehogy sem.....

Én is azt vettem észre hogy a korábbi évekhez képest mára szinte minden emberben alapból ott van az egymás iránti gyűlölet, bizalmatlanság és félelem.

Korábban ez nem volt jellemző. Szomorú 😢