Ti nem érzitek úgy, hogy valami törés állt be a magyar kultúrában 2000 körül, és azóta ezerfelé fut az ország, mert senki sem találja az identitását?

Én 1990-ben születtem, és 10 éves koromig a gyerekkorom eléggé hasonlított arra, amit "Kádár-rendszernek" vagy "kommunizmusnak" neveznek.

Bár egyre szarabb lett a helyzet a 90-es években, mégiscsak próbálta valahogy az ország fenntartani a Szocializmus pozitív vonásait, és sokan ehhez a kultúrához igazodtak.

Emlékszem rá kiskoromból, hogy a kortársaimmal kint a téren fociztunk, bújócskáztunk, az iskolaudvaron együtt játszottunk, "Nu Págágyi" és hasonló rajzfilmeket néztünk, ha mentünk valakihez vendégségbe a családdal, akkor manapság "retró-szendvicseknek" mondott ételekkel kínáltak minket, a nők dauerolt hajat és SZTK-keretes szemüveget viseltek, a szekrény tetején érdekes sörösdobozok és vöröscsillagos kupák virítottak, mindenki nagyon kedves és barátságos volt.

Azonban 2000 után, úgy 2002-2004 körül hirtelen megjelent a Nyugatmánia, a devizahitel, a pénzimádat. Hirtelen mindenki "nyugatiasítani" próbálta a lakását, és ebbe hatalmas pénzeket beleölt, a legújabb technikai kütyükért akár hitelt is felvett. Hirtelen eltűntek az életünkből a meghitt karácsonyok, a családi ünnepségek, egyszerre lettek csili-vilik a házak, lakások, és egyszerűsödtek le az ünnepek, mordultak és savanyodtak be az emberek, és lett mindenki stresszes, puritán, és munkamániás.

Én 10-12 évesként fel sem fogtam, hogy mi történik, csak azt, hogy valahogy minden szarabb és érzelemmentesebb, és ez az érzés a mai napig megmaradt az életemben.

Szinte össze sem lehet hasonlítani a mai Magyarországot a gyerekkorom Magyarországával, olyan, mintha két másik ország lenne.

Nem tehetek róla, de egyre inkább gyűlölöm a Nyugatot, az EU-t, meg Amerikát, mert ők tehetnek minderről, az ő hatásukra lett Magyarország ilyen.

Ha orosz érdekszférában maradtunk volna, akkor most olyanok lehetnénk, mint Ukrajna vagy Belarusz, vagy akár maga Oroszország, ahol még minden olyan, mint kiskoromban.