A politikusok döntő többsége miért jogász, tanár, közgazdász vagy bölcsész?

manapság a tanulmányok már megválaszthatóak, tehát a diák olyan dolgot tanul az egyetemen, ami érdekli, amivel szívesebben foglalkozik. Aki mérnöknek megy, építésznek vagy informatikusnak, gyógyszerésznek, azt kevésbé érdekli a történelem, a társadalomtudományok, a tárgyalások világa és a viták, elméletek. Ezért közülük kevesebben is akarnak ilyen szinten a politikával foglalkozni.

Ahogyan fordítva is igaz - aki a politikával szeretne foglalkozni, az tudja, hogy neki nem mérnöki vagy gyógyszertani ismeretekre van inkább hozzá szüksége, hanem közgazdasági, jogi ismeretekre. Így ha már fiatalon tudja valaki, hogy szeretne ebbe a világba tartozni, akkor inkább ezen a területen kezd tanulni.

De ha megnézed a szaktárcákat, ott rengetegen vannak más végzettséggel is. Kásler Miklós orvos, Palkovics László gépészmérnök, Nagy István agrármérnök, Benkő Tibornak katonai végzettsége van, Süli János villamosmérnök a miniszterek között.

Az a baj hogy a végzettségből akarsz következtetni az emberi minőségre, emberi értékrendre.

A villamosmérnöki, vagy vegyész diploma nem ellenszere a koppuptságnak, és nem áll forditott arányosságban a megbízhatatlansággal.

Nem tudsz végzettség alapján a rendszerre egy szűrőt szerelni, és kiválogatni a vezetői rétegbe érdemes emberkéket.

Azt látom hogy a magyar viszonyok között aki a politika bármely szintjén képzeli el magát a jövőben, az két dolog miatt teszi:

-nincs kifejezetten jó affinitása semmi máshoz, ezért ezt egy megélhetési szakmaként választja. Az ilyenek jellemzően kiváló talpnyalók, az a tipikus álom beosztott, aki a felettese összes döntésével egyetért, rá szavaz, mellette áll, és minden parancsot teljesít. Az ilyenek jók lesznek bárhová, bármilyen pozícióba beültetve, mert lehet rájuk építeni egy jól összezáró, idegeneknek, külső érdekeknek átjárhatatlan rendszert.

-A másik típus a ritkább, de veszélyesebb, az a tipikus minden hájjal megkent okosban mindent megoldó autókereskedő típusú alak.

Csakhogy az ilyen azért nem lesz ató, meg tüzifa kereskedő, mert hatalomra megy. Van elég dörzsöltsége, meg esze a zavarosban halászni, hát nem áll meg a kisstílű pénzlehúzásnál.

Mondhatni derogáló lenne számára, ha élete legnagyobb húzása az lenne hogy vizesen aja el a több köbméternyi tüzifát, és ezen keressen piszkos pénzt. Ez így kevés, amolyan amatőr szint.

Na de ha milliárdos méretű közpénzekkel játszhatja el az ilyen egyik zsebemből másikba, onnan harmadikba való játékot, na az már tetszik az ilyeneknek. Ott már érzik hogy nagy játékosok, nem kezdők.

Az ilyenek a hatalomra mennek, nem arra hogy legyen mindig szép autójuk, szép lakásuk.

Lázárnak, Orbánnak, Tiborcznak már a következő 300 évre lenne elég pénze, és minden nap oda vissza elmehetne a Kanári-szigetekre minden nap más luxusprostit kefélgetni a világ legdrágább tigrisbőr kanapéján.

Nem a pénzért játszanak még, hanem a hatalom birtoklásáért.

Na ez a két fajta politikus, a szervilens balek, aki parancsteljesítő marad örökre, meg a maffia főnök kaliberű nagymenő, ezek ketten leuralnak akármilyen rendszert.

Hogy most fiatal éveiket éppen egyenáramő rendszerek hálózati rajzainak tanulásával, vagy Shakespear olvasásával, vagy az apjuk barkácsboltjában töltötték-e az tökmindegy.