Mi történne, ha Oroszországban hatalomra kerülne progresszív és liberális, erősen Európa-párti párt, mint a Jabloko vagy hasonló? Örülnél neki?

Cseppet sem örülnék, s rendkívül szkeptikus lennék. Nem mondom, hogy szomorú lennék, de nem örülnék.

Miért? Nem azért, mert én szeretem a tekintélyuralmi rendszereket, a korlátozott parlamentarizmust vagy bármi más korlátozását a szabadságjogoknak. Hanem azért, mert egy kicsit komplexebben látom a kérdéskört, mint, hogy "juhú szabadság" (bár ezzel kapcsolatban is lennének kételyeim). Én alapvetően hasonlóban gondolkodom, mint a britek a 17-19. században és még a 20. század legelején is: európai erőegyensúly, csak most globálisan, világszintű erőegyensúly. Ha Oroszország is betagozódna az EU-ba, valamint a NATO-ba, akkor rendkívül súlyos aránytalanságokkal kellene szembenéznünk. Konkrétan az USA és az EU hatalma jóval felülreprezentáltabb lenne, mint az őt ellensúlyozó erőké. Magyarán az USA bárhova mehetne "demokráciát terjeszteni" intervenciós külpolitikával, mert max. Kína tudna ellenállni, de Oroszország és az EU is beállna mögé. A neokonzervatív és a progresszív, liberális intervencionalista elnökök előtt semmi akadály nem lenne. A másik aggasztó dolog, hogy amennyiben az amerikaiak körében érzékelhető tendencia nőne: a kevésbé Nyugat-Európával barátkozó, illetve non-intervencionalista politikák egyre népszerűbbek jobb- és baloldalon is (lásd: paleokonzervatívok, libertáriusok, szuverenista konzervatívok/nacionalisták, non-intervencionalista radikális baloldal, demokratikus szocializmus stb.), akkor az Egyesült Államoknál is jelentősebb lenne az EU, s ez rövidesen konfliktusokhoz vezetne. Szintén fontos, hogy a gazdaság terén a "szabad verseny" is nyugat felé orientálódna. Gazdasági téren hiszek az erőegyensúlyban természetesen. Az orosz cégek kevésbé lennének ezek után a nyugati cégek riválisai. És ez a szabad verseny igaz a geopolitikai tényezőkre is. Amennyiben a nyugat-európai ideológiai tömb egy hatalmas monolit tömb lenne, annyiban a jóval kisebbségben lévő Kína lenne egyedül potencionális riválisa. Nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is. Magyarán: azt nyomnának át az emberek fején, amit nem szégyellnek, mert tetszeleghetnének a "Mi vagyunk a 75%!" jelszó alatt, s érdembeli kritika nem érkezhetne a rendszerre kívülről. Ha meg egy hatalommániás idegbeteg kerülne a nyugati bársonyszékbe, akkor megkockáztathatná, hogy Kína se zavarja már akkor az összképet, s kész is lenne egy szép kis világháború, ami bár feltehetőleg gyorsabb lenne, mint az előzőek, DE az atombombák, hidrogénbombák stb. miatt jóval pusztítóbb is lenne. Akár az egész civilizáció is megsemmisülhetne. Továbbá az általad leírt programban nekem vannak rendkívül meredek részek. Nekem van egy társadalomfilozófiai meggyőződésem, miszerint a világon két diktatúra épül ki: keleten Orwell disztópiája, nyugaton Huxley disztópiája. Az arcuk más, de végső soron mindkettő egy idő után szabadságellenes. A gyűlöletbeszéd elleni törvények, pártok betiltása és egyéb militáns "demokráciára" jellemző lépések a szememben egy újabb abszolút hatalom előtt nyitnának utat, csak más eszmék zászlaja alatt. Az orosz mentalitás pedig nem változna. Nem örülnék komcsi KGB, meg nacionalista KGB után egy woke KGB-nek is, ami nyíltan akarja lerombolni Oroszország Dosztojveszkij óta, sőt, még régebbi idők óta létező hagyományát: saját út. A közgazdaságtanra már utaltam többször, de a divergáló gazdasági olló még nagyobb aggály lenne. Oroszország egy föderalisztikus államalakulat. Sokan hiszik, hogy Oroszország az egy nemzet és egy unitárius állam, mint mi is vagyunk. De ez nincs így. Ahogy Németország sem, az Egyesült Királyság sem és az Egyesült Államok sem az. Oroszország valahol a kettő között van és sok tagköztársaságból áll, beleértve olyanokat is, ahol alig élnek oroszok. Már Oroszországon belül is vannak jelentős különbségek mondjuk Burjátföld és Moszkva között. Hát még az EU-n belül... Valószínű egyszerre lenne a legfejlettebb és legközépszerűbb/legszerényebb ország az EU-ban. Továbbá hatalmas ország, hatalmas népességgel.

Félreértés ne essék: örülnék neki, ha Oroszországban erős etatizmus helyett egy jóval decentralizáltabb és minimális államibb megoldás születne, de ez szintén nem a mai, francia és német típusú demokrácia, amiben csak egy szintig létezik a pártalapítás szabadsága (khm... pártok vegzálása mindkét oldalról, ha nem a centrum status quo-ját képviselik), valamint az internetes szabad információáramlás (khm... torrentezés, cenzúra stb.). Vannak nekem is politikai ideológiáim, örülök neki, ha minél több vezető helyen, hatalomban vagy akár fontosabb országban hasonló nézetek befolyásosak (szerintem ez bármilyen politikai nézetekkel rendelkező emberre igaz), de ez esetben sem támogatnám, hogy egy, centralizált politikai szövetségi rendszerbe szerveződjék mindenki, illetve csak bizonyos mértékig (pl. béke).

1. válaszoló vagyok.

Plusz az orosz többsége sem támogatná, ilyen formában pláne nem, tehát belső egyensúly sem lenne.

#3.

Miért gondolod ezt?

#5.

Szerintem ez minden lenne, csak nem normális vezetés. Elég részletesen kifejtettem az első két válaszomban, hogy miért gondolom, hogy nem lenne sem a vezetés "normális", sem az ezt követő közgazdasági és világpolitikai helyzet. Több kárt és aggodalmat okozna a világnak, mint győzelmet. Objektív szemmel nézve minden nagyhatalom terjeszkedik és agresszív. Hogy minek a nevében, az szubjektív. De másként legalább kiegyensúlyozák egymást.

#6.

Az orosz kultúrában mindig sokkal dominánsabb volt a szlavofil vagy legalábbis nyugatszkeptikus irány. Dosztojevszkij, Tolsztoj, Gogol, Bergyajev, Leontyjev, Danyilevszkij stb. Rövid ideig volt Oroszországban nyugatos rendszer, s maguk az oroszok űzték el. Az oroszok szemében az ilyen rendszer egyet jelentene a függetlenségük feladásával és a közgazdasági deficittel, ami volt a rendszerváltás után is rögtön.

Ha a szigorú etatizmus megdőlhetne, azt csakis minimálisabb, decentralizáltabb állammal, valamint nemzeti szuverenitás biztosításával és nem nyugati típusú rendszerrel lehetne fenntartani.

7: és a felsoroltak nem az európai kultúra részei?

A nyugatos rendszert nem az oroszok űzték el, hanem egy KGB-s bolsevik sikeres aknamunkája tette tönkre, aki profi módon űzi a goebbelsi propagandát.

#8.

Nézz utána előbb, hogy mit jelent a szlavofil! A felsoroltak mind az orosz kultúra részei és a szlavofil gondolatiság legnagyobb alakjai. A szlavofilizmus azt jelenti, hogy Oroszországnak el kell zárkóznia Nyugat-Európától, s a saját, szláv útját kell követnie. Ez tette erőssé igazából Oroszországot.

Nagyon rövid ideig létezett nyugatos rendszer, miután a cár megbukott. Aztán rövidesen felkelt ellene az orosz nép. Beleértve a vörös, a zöld (+eszer), a narodnyik, a fekete és mindenféle színű seregeket. Meg persze a régi cári rendszer híveit. Nem véletlen volt ám orosz polgárháború... KGB még nem is létezett. Vörös hadsereg létezett. És nem volt véletlen a felkelés: a nyugatos kormány lelkesen folytatta a cárizmus abszolutista kapitalizmusát, ami a monopolkapitalista nyugati cégeknek kiárúsította az orosz gyárvárosokat, ahogy szörnyű kizsákmányolás mellett, borzasztó életkörülmények között éltek az emberek. De ez még a kisebbik gond. Lvov hercegék példáját követve a nyugatosok nem mertek kilépni az I. világháborúból, pedig már éhezett az orosz nép háborúhoz pedig pénz, pénz és pénz kell és minden teljesen esélytelen volt. Azért nem mertek kilépni, mert reszkettek attól, hogy akkor nem lesz az oldalukon nyugati intervenció és velük is összerúgják a port. Lenin dekrétumot adott ki a békéről is, ami rendkívül népszerűvé tette őt. Végül hatalomra kerülése után meg is köttetett a breszt-litovszki béke, ami amúgy jókora stratégiai hiba volt Trockij (emiatt nem kedvelte Lenin), s majdan Sztálin szerint is, mert rengeteg területet vesztettek.

Egyébként milyen alapon akarsz beleavatkozni egy másik ország belpolitikájába, pláne, ha ez minket nem érint vagy ha érint (kormányváltás), akkor az egész világot negatívan érinti? Az oroszoknak nincs erre igénye a mai napig.