Lehetne a mai világban kommunizmust vagy nácizmust teremteni?

A kérdés az, hogy hol. Szélsőséges eszmékre épülő diktatúrát általában gazdasági/társadalmi válságok, háborúk idején lehet teremteni. Ilyenkor az emberek többsége hajlamos beállni bármilyen erő mögé aki rendet ígér.

A kommunizmusra van példa Kína, Vietnám (Bár ezek gazdaságilag kapitalisták és a kommunista eszme csak a hatalom megtartására szolgál.), illetve Észak-Korea, talán ez az utolsó állam ahol megmaradt egy szovjet típusú berendezkedés. Vegytiszta, "elméleti" kommunizmus pedig soha nem volt sehol, mert megvalósíthatatlan.

A nemzetiszocializmus pedig egy olyan eszme, ami a mai világban nem lenne fenntartható. Mondhatni a világon sehol nincs társadalmi bázisa, néhány szélsőséges csoportot leszámítva.

Az ilyen eszmék mögé bújtatott diktatúrák általában rövid életűek, minél szélsőségesebb az adott eszme annál hamarabb bukik.

Egyik ismerősöm mondta hogy a szocializmusban nem lehetett kapitalizmust csinálni, de a kapitalizmusban lehet szocializmust csinálni. Például az egykori szülőfalumban a többség vissza is akarja hozni a régi "téeszcsé" rendszert. Méghozzá azért mert igazságosabbnak tartották annál amit ma átélnek, hogy egy-két nyerészkedő megkaparint 300 hektár vagy több földet meg erdőt, a többiek meg élhetnek jobbágyként, például közmunkásnak becézve.

Én egy kicsit másképp képzelem az igazságosabb termelést. Úgy hogy mindenki jusson földhöz, amivel azt csinál amit akar, például bérbe is adhatja ha nem akar foglalkozni vele. De aki nem szeret mások rabszolgája lenni az megélhet rajt. Én is megéltem a szülői gazdaságban tevékenykedve, és fura de viccesen fogalmazva azt kell hogy mondjam hogy parasztként nagyobb úr voltam mint ma mérnökként.

Éltem a kommunizmusban és tapasztalatom szerint a kivitelezéssel voltak gondok. Az elv szerint mindenki egyenlő volt, a valóságban viszont az egyenlőbbek rabszolgatartóként tevékenykedtek. Amikor egy tisztességes munkás keresett havi 3 000 Ft-ot, akkor előfordult olyan eset hogy egy fullajtár és élősködő elvtárs havi 40 000 Ft-ot kapott, méghozzá munka nélkül. Viszont az olyan kommunizmusban benne lennék amiben a gazemberek is kiveszik részüket a munkából és amiben a tisztességes ember lenne az úr. De a kommunizmusunk nem ilyen volt. Persze a mai kapitalizmusunk sem.

A kommunizmusunkkal pontosan ugyanaz volt a baj mint a mai magyar kapitalizmussal. A tőke koncentrálása. Akár állami, akár milliárdosok kezében, mindegyik merénylet a társadalom ellen. A 70-es években az működött amikor ismét engedélyezték a háztáji gazdaságokat meg más maszekolást, ez által a tőke azé volt aki dolgozott benne és érte. Ez volt az ország egyik virágkora, tehát működött. Ma is ezt kellene, minden 14. életévét betöltött polgár kapjon 1 hektár földet. Amivel szabadon rendelkezhet, de leginkább rá is költözhet olyan házba amilyet létre tud vagy akar hozni rajta. És a rajta megtermelt javak adómentesek legyenek. Ne lehessen élősködő szolgáltató cégek profitforrása se, hanem csak akkor vegye igénybe a lakó ha akarja. Na Mátyás és a 70-es évek után ez lenne az ország 3. virágkora.

Nem gondolom, hogy a nemzetiszocializmus negatív értelemben véve szélsőséges eszme lenne. Szerintem inkább a liberalizmus az, vagy a demokrácia, vagy amikor feloszlatnak egy hadsereget az ország liberális vezetői, és emiatt elvész az ország kétharmada, de lehetne sorolni a háborúkat, népirtásokat is. A szélsőjobboldal, a hazafiság egyre erősödik, még a libsi Franciaországban is közel került a hatalom megszerzéséhez.

"Viszont az olyan kommunizmusban benne lennék amiben a gazemberek is kiveszik részüket a munkából és amiben a tisztességes ember lenne az úr."

Ezzel körül is írtad az egyik fenti rendszert, de nem a nemzetietlen, agyatlan kommunizmust.