Milyen az MKKP passzivistájának lenni?
válasza:Jaj, nagyon nehéz dolog! Egész nap azzal foglalkozom, hogy ne csináljak semmit. Néha úgy kell visszafognom magamat, nehogy tegyek valami hasznosat, és ez eléggé fárasztó.
Majd megyek is egy kis szabira, és akkor végre egész nap nyüzsögni fogok és kemény propagandát fogok kifejteni a propagandák ellen.
válasza: válasza: válasza:Egyetértek az előttem szólókkal: nagyon-nagyon megterhelő, de egy elkötelezett passzivista élete ilyen.
Más pártok, akik aktivistákkal dolgoznak, a pártért mindenre elkötelezett embereket keresnek, de elképzelni sem tudod, milyen nehéz a semmire elkötelezett embereket találni!
Ebben van a mi erőnk, ezért fogunk győzni, és akkor lesz ingyen sör és örök élet, Erzsébetváros pedig végre az Erzsébeteké lehet!
Én amúgy bevallom, a párt legradikálisabb szárnyának a titkos hívei közé tartozom: abban hiszek, hogy az ingyen sör csak félmegoldás, sokkal jobb lenne, ha fizetne is az állam a sörözésért!
Ha a sört orvosi receptekre írnák fel, meg hasonlók, igaz? :D
Elmélkedtem rajta, hogy beállok. Szegedi vagyok, és ígérték azt a hegyet a város mellé még régen, és azóta semmi, szóval gondoltam, segítek benne. Viszont az akarat megvan bennem, hogy csináljak valamit, csak hát végül mégse csinálok. Ez kizáró ok? Vagy ezt az akaratot kiirtják belőlem a jelentkezéskor, és akkor minden oké lesz?
válasza:"az akarat megvan bennem, hogy csináljak valamit, csak hát végül mégse csinálok."
Ez az! Ilyen emberekre van szükségünk! Állj közénk, és legyél te is passzivista!
válasza:Igazából már az akarat is elég nagy gond, szerintem. Én azt javaslom, hallgasd el, egy szót se szólj róla senkinek!
Ha jelentkezni akarsz közénk, semmiképp se említsd a meghallgatáson!
Az előremutató, ha végül semmit sem csinálsz, ezt kell fejlesztened magadban! Az akarat viszont nagyon veszélyes, kifejezett hátrány egy passzivistánál! Aki nagyon akar dolgokat, az félő, hogy tenni is fog valamit előbb-utóbb, és az ilyen embert csak egy lépés választja el az aktivistától!
Nem tudom, szóltak-e neked erről, de nálunk elég nagy a pártfegyelem, szóval ne nagyon kérkedj ilyenekkel, hogy akarat, jó?
A pártban már az is majdnem szakadást idézett elő, hogy szabad-e a semmit akarni, vagy csak semmit sem akarni szabad - szóval nagyon veszélyes vizekre eveztél!
A legbiztosabb a teljes, belülről jövő passzivitás, akarat nélkül, ez a jó passzivista ismérve. Az eredményekért nem tenni kell, hanem várni rájuk tétlenül!
Sokat kell még visszafejlődnöd, de jó alapanyagnak tűnsz, hogy közénk tartozó lehess!
Áh, szóval meghallgatás is lesz. Nos, ugyan néhanapján a a tenni akarás szándéka meg-megfertőz, de a passzivitás győz végül mindig, és a passzívságommal is bevonzom a változást. Szerintem ez nem rossz. Ezt mondhatom? Hogy bevonzom a változást anélkül, hogy gondolnék rá?
És meddig nem szabad akarnom bármit? Úgy értem, ha segítek Photoshoppolni, meg dizájnolni, vagy négyszínfesteni, akkor ha ezeket a dolgokat én meg akarom csinálni, az veszélyes, vagy pusztán a hosszan tartó passzivitás oltárán feláldozott kis aktivitás? Mint amikor egy Jedi kicsit belekóstol a Sötét Oldalba, hogy tisztában legyen az Erő egész mivoltával.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!