Volt a családotokban vagy ismeretségi körötökben gyilkosság, vagy esetleg lövöldözés?

Nagyapám harcolt a II. Vh-ban. Megsebesült ő is, majdnem belehalt, de túlélte. Hátralevő élete során soha nem tudta feldolgozni, hogy emberéleteket oltott ki.

milyen országbeliket ölt?

Keleti frontot járta meg.

#3: Na ogen, az enyém is, de nem hiszem, hogy a kérdező erre gondolt.

#4 Igazad van, de bizonyos részletei ideillenek. Családtag passzol, lövöldözés szintén, a körülményeket figyelembe véve (háború) viszont nem tudom lehet-e az ilyet gyilkosságnak nevezni. Mindenesetre akiben volt némi emberség az nem tudott hidegvérrel túllépni az ilyen eseményeken. Sokszor belegondoltak, hogy a sáncok másik oldalán is emberek vannak, akiket ugyanúgy hazavárják a szeretteik, mint őket, sokszor gondoltak arra, hogy legjobb lenne hazamenni, földet művelni, házat építeni,állatokat gondozni, egyáltalán mi értelme van ennek, mit keresnek ők ott, ahova küldték őket, és miért kell lőnie olyan emberekre, akiket soha nem ismert, akik soha nem ártottak neki. A háború pokol volt, és hiába irtóztál a gondolattól, hogy ölsz, ha nem te lőtted volna le, akkor ő lő le téged. És a túlélők közül nagyon sokan cipelték ennek a lelki terhét életük végéig.

hát ja meg az is más lehetett, ha száz méterről kellett lelőnie egy katonát, vagy, ha egy fiatal partizánlányt kellett felakasztania

#6 "fiatal partizánlányt felakasztania" te most szórakozol, vagy kötekedsz velem?