Tudnátok mondani példákat a történelemből a szólásszabadság megnyilvánulására?

Pl az ATV paradoxon.

Azt mondják be a beszélgetős műsorban ami országos szinten nézhető, hogy nincs szólás szabadság Magyarországon, és eközben jogtalanul elkezdik szidni evvel a kormányt.

Amit #1 mond, az a szólásszabadság fogalmának a teljes kifacsarása, de legalábbis félreértése.

A szólás- és mindenféle más szabadság azt jelenti, hogy a szabadságom mértékében vagyok a tetteimért felelős minden létező szempontból. Ezt követeli az egyensúly törvénye. Ha valaki úgy akar szólásszabadságot, hogy szavainak nincs következménye, az nem a szabadság, hanem a burkolt diktatúra foglomkörébe tartozik. Tudja, hogy neki fontos, hogy hirdethesse nézeteit, mert van módja hatékonyan tenni, hogy azok hassanak. De azt is tudja, hogy a másik fél ugyan szintén hirdethetné nézeteit, de nem képes rá. Ez a hazug magatartás legalamuszibb és legvisszataszítóbb formája.

1848 egyik legfontosabb követelése volt a szólásszabadság. Egy darabig érvényesült is. 1989 egyik legfontosabb követelése volt a szólásszabadság. Egy darabig érvényesült is. Később ugyan formálisan nem tiltották, csak másoktól elvették a lehetőségét. Ma ennek nyílt formája valósul meg. De amúgy érvényesül, ha van rá pénzed elegendő.

Ugyan már. Mindenki megteheti, hogy hangoztassa a nézeteit, legfeljebb senki sem hallgatja meg. Sajnos egyébként a legprimitívebb hőbörgő is megtalálja a maga közönségét, de a világ már csak ilyen.

ON: Érdemes lenne jelentős politikai aktivisták munkásságának utánaolvasnod, kedves kérdező. Gandhi, Rosa Parks és Lincoln jut eszembe, de ide sorolható a demokratikusan megválasztott (!) Hitler és az 1956-ban felvonuló egyetemisták esete is.