Egyetertetek velem? Ha egy szülö bantalmazza gyermeket, akar ehezteti, akar lelkileg, vagy fizikailag bantalmazza, eletfogytiglan büntetest kellene kapnia!

igen, egyetértek, az ilyen szülő nem szülő. jogilag persze ennek is megvan a maga formája: ha tudomást szerzel ilyen emberről aki bánt gyermeket, akkor meg kell tenni a megfelelő lépéseket hogy a rendőrség, gyámügy, stb. minél hamarabb közbeléphessen.

az ilyen "embert" én is elítélem független attól hogy nő, férfi édesgyermekét vagy másét bántja/éhezteti/kínozza.

1: Emberiség elleni bűn az volt, amikor a muszlimokkal csináltak a szerbek, pl. Ez nem az.

2: Jellemzően a prolik nevelik ütve-verve a kölyköt, ők meg nem sűrün jelentik fel egymást, ezért is nehéz lebuktatni az ilyen állatokat. ( Mondom, jellemzően, mielőtt hörögve megjegyezné valaki, hogy őt is pofozta az apja, és diplomás mérnökember volt)

3: Ameddig Sólyom papa a közt. elnök, ilyesmire nem lehet számítani, mert neki fontosabb a kankalin, mint a véresre vert gyerek/anya.

4: Nincs halálbüntetés.

Az, hogy szerinted mi ez, meg mi az -finoman is mondva- de ki nem sz@rja le... A jog nem így működik... Mindennek megvan a maga definíciója, törvényben meg van határozva... A családon belüli erőszakot is bünteti a törvény... Csak feljelentést kell tenni, és tanúskodni a bíróságon...

Aztán egyálzalán nem gond, hogy nincsen halálbntetés... Több oka is van ennek, most had ne kezdjem felsorolni... A halálbüntetésnek nincs elrettentő ereje...mert aki eddig sem tette, utána sem tenné, aki meg eddig is tette, azt nem fogja megfélemlíteni...

El kell ítélni mindenkit aki ilyet tesz, és igen is küzdeni kell az elnyomottak és a terrorban élők jogaiért!!! De nem olyan módszerekkel, mint akik ellen harcolunk, mert semmivel sem leszünk akkor külömbek náluk...

A kisgyerek ,,bele van zárva'' a családjába, számára a család a ,,világ''. A többi felnőtt családtag már elvileg (fejlődéslélektanilag) nincs annyira a családhoz kötve, de mégis előfordul súlyos bántalmazás esetén, hogy a felnőtt családtagokat is a bántalmazóhoz köti valami furcsa szociálpszichológiai mechanizmus, amit én pontosan nem ismerek (valószínűleg több hatás együtteséről van itt szó, belértve az utólagos megigazolást, a a racionalizációt, a félelmet, és a Stockholm-szindrómát).

[link]

[link]

A bántalmazó családok szerintem úgy működnek, mint a miniállamok, ezek afféle enklávék, mint a Vatikán vagy Nyugat-Berlin. A ,,környező'' állam pénzrendszerét és infrastruktúráját használják, de ettől eltekintve szeparált, valósággal önálló kozmosszal rendelkező miniuniverzumok.

Szerintem sem hülyeség ezeket valamiféle beteg eltorzult ,,miniállamoknak'' tekinteni. Például, hihetetlenül torzul az érintettek valóságárzékelése (a bántalmazóé is, az áldozaté is, és a be nem avatkozó családtagoké is). A totalitásnak olyan légköre tud kialakulni, ami csak a legelborultabb diktatúrákban tudott megvalósulni. Bármilyen őrült volt Hitler, Sztálin, a racionalitás morzsájának meg kellett maradnia: a szemetet el kellet szállítani, az élelmezést meg kellett szervezni, a vízhálózatot karban kellett tartani. Irracionális őrültek voltak, de nem üzenhettek totális hadat a racionalitásnak, legalábbis elemi szinten nem. Németországban állítólag előfordult, hogy egyes tisztek megtagadták a zsidók bántalmazását -- hivatalosan nem az emberiességre, hanem munkaerőellátási problémákra hivatkozva (sikeresen). A kommunizmus és Franco rendszere meg fokozatosan épült le, valószínűleg gazdasági megfontolások miatt.

A bántalmazó családban viszont a racionalitásnak ezek az utolsó bástyái is leomlanak. Totálisan egyetlen logika hatja át az élet minden területét, itt mindent egyetlen elv ural. Olyan állam, ami nem volt a történelemben.

A közönséges bűnözés is szörnyű, de ott még nem feltétlenül borul fel az áldozat időérzékelése. A közönséges rablásnál még jelen van az ,,előtte'' és az ,,utána'' pillanatának érzékelése. Azonban a családon belüli erőszak esetén nincsen ,,előtte'' és ,,utána'', és épp ez adja a totalitásnak egy olyan légkörét, amire a jog nincs felkészülve. Ez az utóbbi érv nem az enyém: a Simek Kitty perben a Kittyt védő Habeas Corpus egyik fő érve éppen ez volt.

Az emberiségellenes bűntett kérdéséhez nem tudok hozzászólni, mert nem értek a joghoz, de a Simek Kitty ügyben jogosnak éreztem a Habeas Corpus érvelését. Személyesen meg viszolygással töltött el, hogy egy olyan állam (Magyar KT) ítélte el Simek Kittyt, amely korábban tétlenül tűrte, hogy előtte Kitty egy de facto szeparatista miniállamban éljen egy évtizedig. Itt szerintem sem egyszerű bűncselekményről van szó, itt a bűnöző de facto állami monopóliumokat gyakorolt (ezt a közönséges bűnözők nem teszik, vagy ha igen, akkor is csak pillanatszerűen.) Engem mindig is érdekelt, hogy a bíróság jogosan tekintette-e Kittyt és a nevelőapját magyar állampolgárnak, és jogosan járt-e el, hogy a magyar törvények szerint ítélkezett.

Nem értek a joghoz, de a családon belüli erőszak egyes elhúzódó és minősített eseteinek, + még a prostitúcióra való kényszerítés egyes iparszerű formáinak számomra is van egyfajta ,,területenkívüli'', ,,szeparatista'' mellékíze, amiért én ezeket nem annyira közönséges bűncselekményeknek érzem, sokkal inkább valamiféle zendülésnek, nemzetbiztonsági veszélynek, szeparatizmusnak.

Ezzel nem a törvényeket írnám át (döntsék el a szakértők, mi a helyes), csak a hosszú távú stratégia esetében helyezném át a súlyokat (külön anyagi források lekötése, szakemberek képzése), és a Simek Kitty jellegű ügyekben zárnám ki az áldozat megbüntetését (mert számomra értelmetlennek tűnik, nincs igazán értelmes funkciója).

Ezt nem indulatból mondom. Nem a bűncselekmény nagysága számít ezen érzékelésemben, sokkal inkább a totális jellege. A rablás lehet nagyobb kiterjedésű, de mégsem totális (legalábbis fejlődéslélektani értelemben nem az). Az intézetis lányok prostitúcióra való kényszerítése, és a kisgyerek bántalmazása viszont totális jellegű, legalábbis fejlődéslélektani, gyerekpszichológiai értelemben. Ez az a pont, ahol én valami furcsa, megfogalmazhatatlan ,,területenkívüliségi'' problémát érzek.