Csak én félek a konfliktusoktól, verekedésektől?

Itt nem konkrétan a verekedésre gondolok, hanem az abból jövő esetleges bajokért. Tegyük fel beszól valaki az utcán, kettő választásom van: vagy kiállok magamért, vagy nem.

De félek kiállni magamért, de nem azért mert esetleg bunyó lenne belőle, hanem mert idióta retardált idegbeteg állatok ezek. Nekik nem számít semmi, nincs veszteni valójuk. Előrántják a kést, vagy ilyesmi. Én viszont féltem az életem. Most nem arra mondom hogy féltem az orrom hogy eltörik vagy ilyesmi, hanem féltem például a szemem ne hogy kinyomja/kiszúrja vagy alapjáraton félek a késtől, mert ha azt egyszer a gyomrodba szúrja, akkor vége van a dalnak.

Testvéremmel is gyakoriak a balhék, és az a baj hogy tartok tőle egy kicsit. Azért mert idegbeteg. Idegbeteg vörös fejjel kiabál, bármi van egyből rám támadt, úgy hogy ő lány én meg fiú, és kinézem belőle hogy ha esetleg tovább provokálom/továbbra is ki állnék a véleményem mellett, akkor simán lehet hogy megfogja a konyha kést és leszúr. Vagy esetleg mérget tesz a kajámba később. Hogy miért? Mert idióta retardált kis 50kg-os ku*rva, akit annyira könnyű leteremteni mind fizikálisan mind szellemileg hogy nem bírja elviselni ezt, és tényleg bármire képes.

És én meg nem tudom mit csináljak, mert nagyon frusztráló, de én nem merek általában bele menni ezekbe a balhékba, mert nem akarom esetlegesen tönkre tenni az egész életemet, egy kis pitiánert retardált fa**szért.

Mit kéne csinálnom?