A Wing Chun/Tsun/Tzun kung-fun kívül milyen más kung-fu stílust érdemes még tanulni?

Elképzelhető amúgy az, hogy voltam annyira szerencsétlen, hogy mind kyokushin karatéba, mind wing tsunba kifogtam a gagyi edzéseket. Unokatesóm meg kifogott egy jó TKD edzést.

Kyokushinon semmit sem csináltunk tulajdonképpen, szinte csak formagyakorlatok, állandó erőnléti edzések (ami igen kemény volt, és amúgy nem is lenne baj az, hogy van erőnléti edzés, sőt! Szerintem is kell! Viszont bunyó az nem volt!!!). Néha-néha egyszer, (talán kétszer), elővettük az ütő-rúgópajzsokat és rúgtunk pár mai geri-t, és ütöttünk pár tsuki-t. De kumite az nem volt! Egymáshoz sem értünk, mindezt másfél évig amíg jártam! Akkor még azt hittem oké alapok nem kell rögtön a bunyó, na de 1 év után egy laza sparring sincs??!! Az övvizsgámon is mi volt? Egy vicc! Pár kata-t elmutogatni, meg csapkodni a levegőbe. Ennyi! A maradék másfél évben már volt annyi, hogy valaki ütött vagy rúgott azt a másik levédte, ez sem kumite volt természetesen, csak páros gyakorlat. Így telt el 3 év kyokushin, amikor szóltam már egyik spanommal a mesternek, hogy mi az hogy 3 éve járunk és nincs semmi bunyó, akkor az volt a válasza, hogy: " Ha jelentkezel versenyre akkor hétvégente van kumite". Na most én akkor megmondtam neki, hogy én önvédelem céljából akartam karatét tanulni, nem versenycéljából. Erre az volt a megmosolyogtató válasza hogy: " A karate a védekezésről szól, önmagunk megismeréséről. Ha utcán akarsz huligán módjára bunyózni akkor thai boxolj, ha félsz a cigánytól akkor pedig krav magázz". Na most 3 év után azért nem ilyen választ vár az ember egy "sensei"-től. Az utolsó hónapot ki sem fizettem, és már nem is fogom! Kapja be!

Amúgy igen a Leung Ting-féle Wing Tsun kung-fura jártam.

Na utána kipróbáltam a wing tsun kung-fut. Az első fél év még tetszett is, örültem, hogy jól megy a tapadókezek, volt a fabábús gyakorlat, még az is bejött. Na de ahogy letelt a fél év, hát kezdődtek a "sparringok". Na most ez olyan volt, hogy mindenki felvett ilyen MMA kesztyűt, mellkasvédőt, és csak testre volt szabad ütni! Mármint a mellkasvédőre. És akkor mindenki mókusboxolt. Egyszer rúgtam egy laza mai geri-t (tényleg nem vittem bele erőt, igazából csak odatettem a lábamat), úgy le lettem szidva érte, mint annak a rendje (mindezt havi 8000 Ft-ért!). Na meg akárhányszor új technikákat vettünk, mindig az edző úgy magyarázta, hogy közbe más stílusokat fikázott. Például: "Amikor az ostoba karatés így ütne, akkor te így védekezz, miközben itt és itt megütöd". Vagy. "Amikor a gyökér judós megakarna fogni, akkor te így mozogsz, úgy fordulsz és amúgy ütöd ki."

Szóval ilyen magyarázások voltak, na meg a wing tsun az a tökéletes. Szóval elegem lett ebből.

Megyek megnézni holnap egy shaolin edzést, ha van rendes sparring akkor oké. Ökölvívásra pedig 100%, hogy fogok járni. Annak ellenére, hogy a harcművészeteket jobban preferálom, a küzdősportokért pedig nem igazán vagyok oda, mégis kénytelen leszek bokszolni. Ha a shaolin is gagyi lesz, akkor is marad a boksz, maximum mellette keresek még valami normális kung-fut.