Érdemes komolyabban foglalkozni a focival? Mit gondoltok?

Érdekesnek, vagy abszurdnak fogjátok látni, amit írok... a napokban kezdtem el komolyabban rágódni az ügyön, szeretnék hallani használható, szakértő válaszokat és véleményeket. :)

Ami a pikantériája a dolognak, hogy elképesztő későn, 12-13 évesen kedveltem csak meg a sportot, addig eszemben sem volt foglalkozni vele. Egyik napról a másikra megláttam benne a "szépet", az összefüggéseket, és már én is beálltam a társaságomba focizni akkor - életemben először játszottam úgy, hogy érdekel, nem csak kényszerből (test. órák), és olyan jól ment, szinte hibátlanul, (emlékszem, hogy okoztam 1 kis gólesőt :) )ez így elég ellentmondásosnak tűnt. Kicsit nagyképűen, de egy csk-hoz hasonló helyzetben irányítgatni kezdtem magunkat az iskolai bajnokságokon - szintén eredményesen.

Azóta focizom hobbiszinten, bár még így is elég kevés lehetőségem van rá a belváros és időhiány miatt. Felmerül a kérdés, hogyan játszom... szélsőséges. Vagy katasztrófa, és akkor még egy labdát se tudok lekezelni, de ha kellemesebb a dolog, akkor tudok elképesztően precíz és finom lenni, nagyon pontos, még a gyengébbik lábammal is. Gyúrás se ártana. Tehát sajnos alig van lehetőségem és időm rá, de ha játszom, akkor képes vagyok nagyon jó lenni, persze ez hozzáállás kérdése is. Most vagyok 17, ami a fizikumom illeti, 192 centi 75 kg vagyok, a futásom elég gyors. Sokan ajánlották, hogy érdemes sportolnom, de valahogy azóta sem közeledik a sport az életem felé... Életemben nem volt közöm versenyszerűen a focihoz, sem bármilyen versenyszerű sporthoz, még egy tapasztalt hozzáértő sem volt a közelemben, csak bennem játszódott le az egész, ami a dolog "szellemi" oldalát illeti: néha, mikor játszani látok fiatal focistákat, egy enyhe lelkiismeret-furdalás előjön bennem.

Értelemszerűen a szakértelmű technikai képzettségem egyenlő a nullával, mindig úgy fociztam, ahogy éreztem, ami bevált. Mit gondoltok? Van értelme elkezdeni, kezdjem el, esetleg már felejtsem el, késő? "Vagy nagyon, vagy sehogy".