Labdarúgásban miért nem olyan fontos az olimpiai bajnoki cím, mint más sportágakban?

Régebben pedig azért nem, mert az olimpián csak amatőrök indulhattak. Nemcsak fociban persze, ez minden sportágra egyformán vonatkozott. Az, hogy tőlünk Puskásék az '50-es években elindultak az olimpián is, igazából egy kivétel volt, meg a szabályok kijátszása, mert ahol az állam támogatta a játékosokat, és volt mellette mutatóba valami civil foglalkozásuk, azok nem számítottak profinak. Pedig nyilván azok voltak, nem hobbiból rúgták a bőrt.

Na de visszatérve, a FIFA éppen ezért alkotta meg a világbajnokságot 1930-ban, hogy ott a világ legjobb, profi futballistái versenghessenek, mivel ezt az olimpia akkor még nem engedélyezte. Aztán amikor jóval később, a '70-es, '80-as években a fent említett szabálykijátszások megszaporodása miatt a NOB elkezdte lebontani azt a szabályt, hogy az olimpiákon csak amatőr versenyzők indulhatnak, akkor már a FIFA nem akarta, hogy az olimpiai labdarúgótorna riválisa legyen a világbajnokságnak. Annak a világbajnokságnak, amely addigra a világ legnépszerűbb sporteseményévé vált, és az egész nyári olimpia nézettségét felülmúlta olykor. Úgyhogy innentől a FIFA elkezdett kivetni mindenféle plusz korlátozásokat az olimpiai labdarúgótornákra: először azt, hogy csak olyanok vehetnek rajta részt, akik világbajnokságon még nem szerepeltek. Ez értelemszerűen a fiatalok számának növekedését eredményezte, és végül ennek köszönhetően a '90-es évekre alakult ki a mai rendszer, hogy az olimpiákon egyszerűen a 23 éven aluli labdarúgók vehetnek részt (plusz három túlkoros).