Az olimpián tollaslabdában és asztaliteniszben miért indulnak a nemzetek kétharmada esetében kínai sportolók?

Asztaliteniszben Kína annyira élen jár, hogy egy másodvonalbeli ottani játékos bárhol a világon simán válogatott lehet. Az Eurosport-on volt egy dokumentumfilm, ami bemutatta mekkora tömegbázisuk és szakmai hátterük van. (Pekingben van olyan amatőr verseny sorozat, amin több mint 2 millióan! indulnak évente.) Aki itt nem jut a csúcsra nyilván más országokban keres (és talál) lehetőséget.

Ami a tollaslabdát illeti abban tévedsz. Valóban jók a kínaiak és ázsiai fölény van, de egyáltalán nem honosítgatnak össze-vissza az országok. Ha csak az aktuális világranglistát nézzük (férfi egyéniben) Az első 25-ben 4 dán, 4 kínai, 4 indonéz, 3 indiai, 3 japán van akik valóban a "saját" országuk színeiben indulnak. (Axelsen, Antonzen, Ginting, Sugiarto, Jorgensen, stb. nem kínaiak :-) ) Nem tudom pontosan milyen szabályokat hozott a BWF a honosításra, de láthatóan jól működik.

Az nem ritka, hogy a világ különböző országaiban élő kínaiak elkezdenek tollaslabdázni és kanadaiként, németként, stb. játszanak, miközben "láthatóan" vannak ázsiai felmenőik, de ők már többnyire valóban ahhoz az országhoz tartoznak, nem a sport miatt "vásárolják meg" őket. Az én csapatomban is volt olyan gyerek, akinek pl. az egyik szülője kínai, indonéz, orosz, indiai de ettől a gyerekek még magyar játékosok.

Hogy melyik sport való az olimpiára, annak elég komoly követelményei vannak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság keményen teszteli a sportági szövetségeket a versenyrendszer, tagországok, népszerűség, netes nézettség és számtalan szempont szerint. (Persze nyilván komoly lobbizás is van.) A tollaslabda bőven az élmezőnyben van a kritériumok alapján. A BWF-nek 193 tagországa van, az események TV nézettsége bőven több száz milliós (és nem csak Ázsiában). Ennek megfelelően pénzdíjakban és szponzori díjakban is millió dolláros összegek mozognak és a sportszer gyártók sem tétlenkednek. Röviden: a tollaslabda helye elég biztos alapokon áll az olimpián. :-)

Egy tollaslabda edző barátom járt egyszer Kínában, abban a sportiskolában ahol egy kínai ismerősünk is kezdett tollasozni.

Volt egy gyerek (kb 8 éves) aki elronott egy ejtést. Aztán megint, és harmadjára is.

Ekkor kiállította az edző és a fal fele kelett fordulnia.

Odament hozzá az anyukája és felpofozta a srácot. Az ismerősöm nagyon rosszul érezte magát, közbe akrt avatkozni de a kinai ismerősünk mondta neki hogy ne csináljon semmit. Néhány perc múlva visszaállt a gyerek, és aznap már egyetlen hibát sem vétett.

Máshol is kő keményen edzenek, de ez a kínai teljesítmény centrikusság szerintem még a többi, ázsiai kultúrától is idegen. Ezért (is) ilyen jók.

Honosítás tekintetében szerintem az is benne lehet, hogy több Kínai akar külföldre költözni, (részben mert többen vannak, részben menekülnek a környezetszennyezés elől) és egy olyan kínai aki otthon be sem jutna a vállogatotba, más országokban simán lehet bajnok, és így könnyebben kap letelepedési engedélyt.