Programozók csecsemővel, mennyi szabadidőtök marad otthon programozgatni a hobbi projektjeiteket?

Semmi. :-D

Most a baba a hobby projekt.

Ez ő MI -jét programozom.

Ez kicsit trollszakú kérdés, de ez a kategória erről szól.

Nyilván nem marad idő, de ha nem foglalkoznak az emberek csecsemővel, szórakozni, pihenni akkor is kell.

#5 Nekem van.

- 1 projektem, ami a páromnak készül

- 1 bootcamp projektem, ami inkább oktatást, mentorálást és felkészülést teszi ki

"#5 Nekem van."

Ez tök jó, de nem azt írtam, hogy senkinek sincs, hanem hogy tapasztalataim alapján vélhetően a többségnek nincs. Értem én, hogy sokaknak ez a munka hobbi is, de nagyjából 8 órányi munkavégzés után a legtöbb ember nem akar még a szabadideje egy részében is ezzel foglalkozni.

Én is ismerek olyan embereket, akik valamit mindig reszelgetnek még otthon, de nem tűnik nekem ez általánosnak.

Nekem van hobbyprojectem, főként munkámhoz kapcsolódik, annak a megkönnyítésére és tanulás célból kezdtem neki, de jelenleg annyi teendő van itthon, hogy végképp nincs rá idő. Jó napos időben pedig kedvem sincs, hogy foglalkozzak vele. Majd talán esős időben vagy télen visszatérek hozzá :D

Egyébként a munkahelyemen senkit nem tudok, hogy dolgozna valamin magának is másodlagosan munka mellett. Énis főleg akkor szoktam ezen az apró projectemen dolgozni, amikor kevesebb a munka és van szabadidőm. A hobbi project szerintem a legjobb módja a tanulásnak, ha bele tudod szőni amit meg szeretnél tanulni, és valós környezetbe használni, nemcsak random írni egy teszt appot amiben kipróbálod és elvan felejtve vagy megnézem 10 youtube videót...

Én nem programozó, hanem videógrafikus vagyok. Otthoni lét legnagyobb előnye, hogy magad osztod be az idődet és nincs főnök, aki dirigálna 😉😁. A gyerek/gyerekek viselkedése, hozzáállása pedig nevelés, szoktatás kérdése. Amennyiben a szülő kiegyensúlyozott, megfontolt, nyugodt, akkor a gyerek nemigen hisztizik. Kiválóan alkalmazkodnak a környezetükhöz!

Számtalan estben volt, hogy szinte mindenre jutott/jut időnk szülőként, amit szerettünk volna. Természetesen kompromisszumokkal. Kicsiknek fontos a rendszeresség, a fix pontok kialakítása a napi rutinban. Ha minden reggel megkapják az ennivalót, majd a sétát, mozgást, akkor utána problémamentesen lehet dolgozni mellettük. Mi délután is sokszor sétáltunk, játszótereztünk velük kicsit, akkor este sem volt gond.

Amit nem lehet megtenni büntetlenül az a lustulás, halogatás, a majd, ha ráérek, most várj szituációk! Ha megkapja/kapják a gyerekek az igényeiket, akkor hajlandók pihenő és játékidőt tartani, amikor békén hagyják a szülőket.

Mi mindketten tudtuk végezni a dolgunkat, így a munkánkat is!

Manapság már iskolások, de időközben magunkhoz vettük fél oldalra lebénult 90 éves apukámat is, aki eléggé demens. Mivel jómagam itthon dolgozom, nejem pedig reggel elmegy, délután vagy este ér haza, jómagam vagyok az ápoló és a háztartásbéli is. 😉🙃

Első házasságomból van két felnőtt csemetém (is), két kisunokám. Amikor ők is itt vannak nálunk, akkor néha hasonlítunk a Szeleburdi családra, de még ekkor is megtudom oldani, hogy munkámra, hobbimra is jusson idő. Szerencsére, esetünkben is működik, az unokák a nagyszülőkkel nagy haverságban vannak, ám szót is jobban fogadnak, mint otthon.