Hogy szoktatok hajat szárítani?

Kifésülöm vizesen, és szárítás közben is fésülöm. Ennyi. Ha extrát szeretnék, akkor tincseket teszek körkefére és úgy szárítom meg.

Azért tekerik fel mert így formázzák. Én ha sietek akkor kb úgy szárítom mint a fodrásznál: felkötöm és csak rétegeket engedek le, az fésűvel szárítom mert így gyorsabb. Amúgy meg nem szárítom, este megmosom, reggel csak átfújom hogy ne legyen nyirkos-nedves

Én szeretem hagyni, hogy magától megszáradjon, de általában erre sajnos nincs idő. Kifacsarom, törölköző rá (nem törlöm meg), majd kicsit később fejjel lefele, közben fésülve szoktam hajszárítózni. Így nem olyan lapos, egyébként nincs mit formázni rajta, a választékkal kell csak szöszölnöm, miután megszáradt. Irigylem(?) azokat, akik nálam ebbe több energiát képesek fektetni, számomra ez a 10-20 perc is megterhelő.

Én is úgy csinálom ahogy te kérdező

Megmosom, belecsavarom törölközőbe, várok pár percet, hogy felszívja a nedvességet, kifésülöm ujjaimmal, aztán elkezdem szárítani. Ha már félszáraz, akkor nyúlok hajkeféhez.

MOsás után megtötölöm és óvatosan, nagyfogú fésűvel nagyjából kifésülgetem, hogy ne törjön. Úgy szoktam szárítani, hogy előrehajtom a fejem, mert egyrészt úgy könnyebb, másrészt dúsabbnak hat a frizura. Félszárazon néha még átfésülöm egyszer, de ha sietek, akkor csak szárítás után.

Én először megvárom amíg félig megszárad a törölköző alatt, utána hajolaj, kifésülöm és megszárítom 2 részre osztva. Az ilyen speckó kefék annak kellenek aki formázza is a haját. nekem derékig ér, egyenes, így elég ha simán fésülgetem szárítás közben.

Amikor hosszú hajam volt, sose hajszárítóztam. Amikor mégis, akkor már kár volt a hajvégápolóért. Nem szerette. Magától száradt, télen néha a fűtőtest szomszédságában üldögélve gyorsítottam kicsit egy szál boxerban. Vizesen semmivel nem nyúltam hozzá, még a szokásos nagyon puha hajgumival sem. Kikócolni csak akkor kellett, amikor hanyagoltam a fésülködést kicsit, vagy amikor még nagyon kezemben volt a rövid hajas durva törlés (sok görbe ujj, halál a hajra). Maga a kikócolás a jó öreg hol erre, hol arra hasasodó fogú bontófésűvel volt a legegyszerűbb és legkíméletesebb, a hajvégen kezdve és komótosan egyre beljebb fogva, súlyos esetben eleinte tényleg nem nagy adagokon. Végül ha épp alkalmi öltözetet készültem feldobni, kapott sűrű fésűvel egy óvatos "egyérintőzős" kört. A hajam kicsit inkább vastagabb, irdatlan dús, hullámos férfihaj, hamar zsírosodós, de a száraz, törékeny hajra való samponok mentették meg a helyzetet, amikor félbe akartam hagyni a megnövesztését. Így is ritkán maradt szép váll alatt, pedig hamar nő, és vigyáztam rá. Ma már a homlokomra ülök le, pedig zéró a ritkulás. Egyszer kényszerültem rá, hogy kipróbáljam nullán, azóta nőknek is ajánlom szeretettel. A tiszta technológia, ráadásul a leghatékonyabb a legkisebb időráfordítással. És hát a testápoló kutacsba masszírozása, hmmm! :)