Nem tartom magam szépnek, állandóan megfelelési kényszerem van mindenkivel szemben, megváltoztam. Mivel hozhatnám helyre ezt magammal, hogy elhigyjem, én is jól nézek ki?

14 éves lány vagyok, hetedikes. Már sok ilyen kérdést tettem fel régebben, de nem igazán segítettek. Képet is raktam fel, a visszajelzések pozitívak voltak, de egy hétig érték valamit kb.

Régen, meg 1-4-ben volt rendes önbizalmam, szerettem magam így engem is sokan szerettek. Viszont ötödiktől sulit váltottam, és lassan minden önbecsülésem elszállt. Sok szép lány van az osztályban, mellettük pedig senkinek érzem magam. Mindig azzal vagyok elfoglalva, hogy mit gondolnak rólam,így nem tudok felszabadulni, amit szóvá tettek már.

Mindig igyekszem tökéletesen kinézni, nehogy ne legyek szép, de a suliban akárhányszor tükörbe nézek, nagyon nem tetszik, amit látok, akár fotókon is. Itthon viszont sokszor elnézegetem magam, hogy mi történt, miért látom magam szépnek.

Régen állandóan bekötöttem a hajam, egy pár éve már szinte soha, a stílusom elég lányos lett, amolyan laza de egyben elegáns. Állandóan ruhákat veszek, hogy szebb legyek, de semmi változás persze, nem is ettől lesz.

A mosolyom nem a legszebb, az első két fogam kicsit másképp nőtt, a többivel nincs gond, de nem merek mosolyogni, beszéd közben is zavar, ősszel lesz fogszabi.

Az egész önbizalomhiány kialakulás úgy kezdődött, hogy másoktól azt hallottam, mennyi fiúnak tetszenek, nekem nem jöttek ilyen visszajelzések, ha még igen, visszahallottam, hogy egyik barátnőm mondta, hogy is tetszhetek én fiuknak, nem is vagyok olyan szép. Meg múltkor legjobb barátnőmnek mondtam, hogy szeretnék szoknyában menni suliba (csal nincs elég önbizalmam) erre meg ő: nyugi, neked úgyse fogják a fiúk piszkalni!

Nem is akarnám, de egyszerűen nagyon rosszul esett ez a beszólás,pedig ő se a legszebb. Nagyon rosszul érzem magam, akárhányszor szép lányokat látok. Pedig jóban vagyok a fiú osztalytarsaimmal is, és vannak olyan felszínesek, hogy ha ronda lennék, nem állnának szoba velem.

Ez az egész miatt a medián is csak romlik (4,78-ról legutóbb 4,50-re), mindenhez úgy állok hozzá, hogy nekem úgyse megy. A legjobb barátnőm is csak kritizál.

Viszont az alakomat sokan irigylik,163 cm, 50,5 kg vagyok, vékony a derekam is. Ezt elismerem, én is büszke vagyok az alakomra. Meg a hajszinemet is szokták, vörösesbarna, és azt is, hogy nagyok a szempilláim.

Az utcán megnéznek, köszöngetnek idősebb srácok, volt, hogy dicséretet is kaptam. A szüleim is támogatnak, viszont mindig eszembe jut, amiket mondták mások a suliban....

Valahol elhiszem, hogy nem nézek ki rosszul, mégis állandóan rossz érzés kavarog bennem.

Egyre rosszabb ez az egész. Már nagyon elegen van, a suliban is egyre visszafogottabb vagyok.

Képet küldenek privátban, viszont elsősorban válaszoljatok kérlek a kérdésre, mivel javíthatnék az önbecsülésemen.

Ne a kép legyen a lényeg.

Légyszi, nagyon őszinték legyetek, illetve ha képre kerül a sor, írjatok kort, nemet és lakhelyt/megyét.

Köszönöm előre is!