Mellbimbó piercinget szeretnék, de mit tegyek hogy ne szégyeljek bemenni megcsináltatni?

Szerintem még várj vele, ha már a szúratás megkérdezését is szégyenled, akkor a tudatalattid erősen tiltakozik! Várj még egy picit, meg ha azúrnák is, azt nem szégyelnéd egy ha széttetovált 2 méter magas jó testben lévő ember szúrná a piercinget? Elmondom, hogy hogyan működik.

Bemész, elmondod, hogy mi kell, bementek egy szobába. Általában mindenki elől elzárt helyiség, de olyat is hallottam már, hogy egybe volt nyitva a tetováló szalonnal, semmi takarás nélkül. Leülsz/fekszel egy tetováló ágyra, fogod és szépen leveszed a felső ruházatod, ami pulcsi, felső, melltartó (nincs olyan, hogy hpgy a másik melleden félig rajtahagyod). Na te ott ülsz/fekszel a piercer előtt félmeztelen, ő elkezdi nézegetni a mellbimbód, meg kitapogatja, hogy hol lenne az ideális (ja és ha nem áll a bimbód, akkor fagyasztó sprayjel lefújja), filccel bejelöli, csipesszel összeszorítja (nekem így csinálták, de hallotta olyan is, hogy csipesz nélkül), fogja a tűt, átszúrja, beleteszi az ékszert a műanyagba, azt áthúzza a mellbimbódon, lehúzza a piercingről a műanyagot, ráteszi az ékszer végét, beigazgatja az ékszert, utána leápolja. Te felöltözöl, ő vagy elmondja szóban, hogy hogyan ápold, vagy kapsz egy kis kártyát/lapot, hogy hogyan kell ápolni egy megadott ideig. Ezután te vagy fizetsz, vagy ha már fizettél az elején akkor mész a dolgodra.

Ebből nekem az ékszer csere volt a legkellemetlenebb, bár én nagyon bírom a fájdalmat, enyhén van egy kis mazochista beütésem, de ez most mindegy). A lényeg, hogy ez egy nagyon intim dolog, szóval olyan piercert kell keresni aki szimpatikus, vagy akiben megbízol.

Hál' az égnek én ahhoz mentem aki eddig mind a 13-at csinálta nekem, szóval mi egész végig elbeszélgettünk/röhögtünk.

Gondold át, hogy biztos akarod-e, illetve olyan is megeshet, hogy a tested ki akarja dobni magából az ékszert, mert nem bírja el a szervezet. Illetve mindenbe beleakad, bárhogy megránthatod, és az a gyógyulás folyamatában kicsëszett hosszú ideig tart, de ami után begyógyult utána is rohädtul tud fájni, olyan mintha leszabnák a mellbimbód (oké, nem mondom, hogy nem izgató érzés, de az eleje akkor is fáj, aztán részemről ez átalakul izgalommá, de mindegy), szóval kb. ennyi az egész, ha valamit tudni akarsz, akkor írj, és eltudok még mondani pár dolgot.

Én is kicsit paráztam előtte főleg mert ismertem a piercert és néha az utcán is összefutunk.

Igazából teljesen nyugodtan kezelte a dolgot mintha a fülemet szuratnám, ott helyben az ember úgy áll hozzá mint a nőgyógyásznál hogy "1000 ilyet látott már kit érdekel", levetkőztem, bejelölte hol lesz, leültem, csipesz (szúrás előtt szól hogy ne mozogj egyáltalán, az ember fél a fájdalomtól de a tudat hogy ha mocorogsz rosszabb lesz gyakorlatilag kővé változtat :D ) maga a szúrás olyan volt hogy kicsit féltem előtte, azért fel is kiáltottam mert na, nem buli rész de mikor megvolt az első úgy voltam vele hogy "a fele már kész is, egyszer túléltem, a másikat is túl fogom, fogjad azt a tűt pubi" utána az első 1-2 órában még kicsit sajog, mint mikor kidörzsöli a póló plusz én kb 2 hétig nem mertem sportmelltartó nélkül lenni mert minden pici lökés, húzás fájt.

Viszont ahányszor megláttam a tükörben ujjongtam hogy megvan és milyen széééép.

Bár ha újra kéne szuratni lehet nem vállalnám...