Gond az, ha egy làny nem ìgy nèz ki?

42/F... van pár év tapasztalatom mindenféle korú nővel, és a válaszom egyértelműen az, hogy NEM BAJ.

Ugyanis bármily furcsa, a nők személyisége többet számít nekünk, mint a külsejük. Persze, nem baj, ha bombázó vagy, de csak a nagyon sekélyes férfiak azok, akiket kizárólag a külső érdekel. Meg persze a tizenéveseket, de nem véletlenül mondják, hogy akkor még éretlen az ember.

Sokkal többet ér egy kedves, megértő nő, aki otthont teremt, melegséget és biztonságot ad, mint egy cicababa, aki most lépett le a címlapról, de ezzel ki is fújt minden tudománya. Az ilyenek általában az ágyban sem érnek xart se, csak szétdobják a lábukat, és próbálnak jól kinézni. Hát köszi, ezzel az erővel guminő is lehetne...

A másik pedig, hogy a "jó nő", mármint testileg, elég széles skálát lefed. Nem csak a darázsderekú, tökéletes modellek tartoznak bele. Sok csaj teljesen ledöbben, mikor megtudja, hogy mennyi srácnak bejön, pedig tök átlagosnak vagy még rosszabbnak képzeli magát. Valószínűleg te sem vagy olyan rossz, mint hiszed! Ráadásul még a felénél sem vagy a testi érésnek. Majd 20-21 évesen nézz magadra. Ha nem dohányzod meg piázod szét magad, akkor sokáig jól fogsz kinézni!

Ha visszagondolok magamra 16 évesen, egyáltalán nem úgy néztem ki, mint most.

A régi képeimet visszanézve mintha két különböző ember lennék.

Túlsúlyos voltam, - nem 5 kiló felesleges volt rajtam, hanem 20!, - és bár a melleim extra nagyok voltak akkor is, jóindulattal sem nevezhettem őket feszesnek.

Amikor aggodalmaskodtam a külsőm miatt, mindenki azzal vigasztalt, hogy: “Te ilyen vagy, fogadd el magad, és külónben is, a (cukorbeteg) nagynénéd is olyan alkatú, mint te, és nem zavarja.” vagy “Majd lesz egy srác, aki ezzel az alkattal fog belèd zúgni.”

De ugyanakkor ez volt az az év, amikor egyik napról a másikra a sarkamra álltam, és elhatároztam, hogy igenis változtatok azon, ami nem tetszik.

Innentől kezdve tényleg fénysebességgel fogytam, figyeltem az étkezésemre és a mozgásra is, és fokozatosan el kezdtem megszeretni magamat, - nem csak sokkal vékonyabb, de sokkal jobb kisugárzású és optimistább embert láttam a tükörben.

Az akkori ultragáz öltözködési stílusomat is teljesen megváltoztattam, és végre a kortársaim szerint is kezdtem jól kinézni.

Ennek már 4 éve. Tudom, hogy soha nem leszek csontkollekció, de egészséges, formás és nőies alkatom lett, bár én mindig is örültem volna kisebb mellnek és fenék ek sokakkal ellentétben.

Tudom, hogy mivel a fogyás miatt kinyúltak a szöveteim, vannak olyan testtájaim, ahol még egyelőre megmaradtak a csíkjaim, de mielőbb szeretnék ezzel is kezdeni valamit, - ennyi plasztika igazán nem árt senkinek.