A mai világban az alapján ítélnek meg (el) a fiatalok hogy fel van-e hajtva a nadrágszáram vagy hogy milyen hátitáskám van? 23/F

Sajnos a mai világ eléggé a küllemről szól főleg a fiatalok körében. Gondolom a kérdező csak példákkal élt, nem csak erre a két konkrét dologra gondolt. Nem felhajtott nadrágszárral is fogsz tudni érvényesülni, barátokat szerezni (még igazabbakat is) csak talán nehezebben. Sajnos ez a csúnya valóság. Aki majmol meg lépést tart, annak könnyebb.

Persze itt is vannak kivételel. Az egyéniségeddel tűnj ki!:)

Bizony. Lehetnek akármilyen menő ruháid, lehetsz akármilyen intelligens ember, de ha nem van rendezett, és nem figyelsz oda ilyen dolgokra, nem fognak komolyan venni, és nem leszel népszerű sem.

Próbálj meg egy kicsit jobban odafigyelni erre, mert annyira nem nehéz.

Az, hogy milyen táskád van, már egy teljesen más téma. Nyilván mindenki hordjon olyat, amilyen neki megfelel, senkinek semmi köze hozzá, de azért ne legyen a köznevetség tárgya. Pl. akiről ordít, hogy minimálbérből él, ne járkáljon hamis Guccival.

Ha rózsaszín unikornisus hátizsákot hordassz, akkor valószínűleg nem a felhajtott nadrágszárad alapján ítélnek meg...

De amúgy meg szerintem férfiaknál ritka b...s ha felvan hajtva a nadrág, pláne ilyen időben már...

De az meg végképp gáz, hogy ilyen idős létedre még ilyeneken kattogsz.

Helló!

Minden korban voltak akik az alapján ítéltek/éltek, hogy a más/ő hogy néz ki, - ebben azért van egy kis tendencia, valljuk meg.

Minden korban voltak olyanok, akiket ez egyáltalán nem érdekeltek ezek a problémák.

Itt előjönnek az előítéletek végenincs vitái.

Nekem nincsenek előítéleteim, de ha hideg vizet akarok inni, a kék jelzésű csapot nyitom meg. :)

Ha Téged zavar ez a fajta megítélés, öltözz úgy, ahogy a környezeted (referenciacsoportod) megkívánja. Ha nem érdekel, öltözz úgy, ahogy jól érzed magad.

Nekem a bicikli pedál szokta elkapni és feltekerni a nadrág szárát. Kissé elasztikus anyag, így többször jártam már úgy, hogy meg kellett állni és az úton szerencsétlenkedni, mire kiszabadítottam. Egyszer kis híján beestem egy kis ívben előző busz alá emiatt.

Szóval azóta egy mozdulattal, menet közben a biciklin ülve, fél kézzel felhúzom féltérdig, s az alját elérve felhajtom.

Nyilván nem azt esztétikára megyek, hanem arra, hogy a munkahelyre időben beérjek. Ott persze leszálláskor leeresztem a nadrágomat - így praktikus.

Utam közben egy középiskola környékét is érintem. A padokon ülő gyerekek röhögnek néha rajtam - én meg rajtuk... Végülis mindenki önfeledten boldog, mi ezzel a probléma?

Ilyen ez az 50 közeli korosztály, mi még nem müzlin szocializálódtunk... :DDD