Mennyit költöttek a szüleitek a ruházkodásotokra kamaszként?

Nagyon kevés ruhám volt, és csak akkor kaptam, amikor már nagyon ki voltak nyúlva/szakadva/fakulva.

Hiába lázadtam volna, féltem a szüleimtől.

Ma már akármennyi ruhát vehetnék, ha akarnék egész nap shoppingolnék, mégsem teszem valamiért.

Szinte csak örökölt, kopott, divatjamúlt ruháim voltak. Ha nagy néha kaptam valami új ruhát, azt mindig szülinapra, karácsonyra, más ajándék helyett. Volt, hogy nem én választottam ki, hanem vettek nekem valami béna ruhát, aminek örülnöm kellett volna. Amíg mások a márkás cuccokban parádéztak, én kényelmetlen kínais cipőben, meg műszálas, kényelmetlen ruhákban jártam. Persze ki voltam közösítve. Volt, hogy megkérdezte egy osztálytársam, hogy mikor kapok már új cipőt, olyan kopott volt amit hordtam. 18 évesen elköltöztem, de csak huszonévesen lett rendes ruhatáram, amikor már meg tudtam venni magamnak. Amúgy nem szeretek pénzt kiadni ruhákra, azóta is bennem van emiatt valami szorongás, nem szeretek se vásárolni, se az öltözködésemmel foglalkozni. Húgomnak annyi új ruhát vettek, hogy a mai napig nekem adja amit megunt, szóval nem a szegénység miatt volt ez, hanem mert nem törődtek velem, vagy nem értem annyit a szemükben, hogy költsenek rám. Nem vagyunk különösebben jóban a szüleimmel, nem csak emiatt.

28/L

Én 35 éves nő vagyok. Voltak ruháim, de elég bénák. Volt 1 kedvenc farmerom, rongyosra hordtam, 2-3 felső, azokat váltogattam. Mindig vágytam márkás, jó cuccokra, felnőttként ezt rendesen be is pótoltam, van egy gardróbszobám, plafonig polcokkal, egy fal csak a cipőim.

Tiniként 5 évig egy Martens bakancsban jártam, nyárra meg volt egy béna Reebook cipőm. Így visszagondolva nagyon gáz, a mai tinik ezerszer jobban, változatosabban öltöznek.

Turkálóból öltözködünk amióta az eszemet tudom, anno egy zsák 1000 forint, darabáron legfeljebb 100 forint/darab (2000-es évek eleje). Sok minden miatt cikiztek, mert szegények voltunk, de a ruháimat csak dicsérték, és nem hitték el, hogy ilyen helyeken ennyiért ennyire jó darabokat lehet kapni. Egy-kétévente egy új nadrágot kellett venni.

Ma már dolgozom, de ugyanúgy turiból öltözök (leszámítva a cipőt, fehérneműt), boltban csak akkor vásárolok, ha 30-50% közti kedvezményt tudok összeszedni.

80-as években voltam kamasz. Egy normális cuccom nem volt. Én voltam a legcsóróbban öltözött az osztályban, de nem bántottak, pedig csak lányok voltunk.

A szüleimnek a pia es a cigi volt az első, elhanyagolt nyomi voltam.

Ma már megtehetem, hogy külföldön vásárolok magamra és a családra.

A két kamasz fiamnak fejenként kb. 4-5 farmerja, 10-15 rövidujjú pólója, 10 hosszú ujjú pólója, 3-4 vastagabb felsője, 3-4 ingje, téli és tavaszi kabátja, 2-3 pár sportcipője, + télre bakancsa,

alkalomra elegáns cipője, a nagyobbnak zakója stb.

Szeretek öltözni, a Zarától a lidl-ön át, a Kik-ig, mindenhonnan vásárolok és megnézem az árakat, az akciósokra megyek.

Külföldön a szezonális learazásokra megyünk rá. Olaszországban 70% akciók vannak, töredékéért a magyar áraknak pl. Zara, H&M, Terranova stb.

60 ezres Adidas Boost kint 30 ezer.

9 vagyok.

Még annyit, hogy iskolakezdésre sosem volt ruhavásárlás. Mindenki felújított ruhatárral kezdte a szeptembert én a kinőtt szaŕokban.