Ettől én most nem vagyok a férfi?

Nekem azért nem volt még barátnőm szerintem mert nem vagyok férfi, nincsen meg bennem az hogy na ott van egy lány és ő kell nekem. Azért nem mert rosszul érzem magam ha egy helyzetben csak arra tudok gondolni hogy "Na itt van ez a lány és most majd ő eldönti hogy érdeklem e vagy nem.." Valahogy taszít ez az érzés, persze tudom valaki erre azt mondja hogy "legyél határozott próbálj te irányítani.." de az sem én vagyok de viszont engem sem lehet irányítani ezért papucs sem vagyok. Szeretek küzdeni, de nem másnak a kegyeiért.

Két szituációt tudok elképzelni amiben sikerül egy lánnyal összejönnöm.

1: Ő neki tetszem meg én és gyakorlatilag "Hagyom magam"

2: Szimpatikusak vagyunk egymásnak, egyenrangúak és mindketten ugyanannyira érdekeljük a másikat, nem szabunk idióta szabályokat hogy "kinek kell fizetnie, mikor szabad először felhívni a másikat..stb stb"

Sokan mondták már hogy "oda kéne menned, hívd meg" én meg azt mondtam hogy nem fogom, nem is ismerem, annyira meg nem vagyok kiéhezve. És attól még hogy neki punci van a lába között még nem érdemli meg hogy csak úgy költsek, mintha holmi "befektetés lenne"

Soha nem értettem hogy 1-2 ismerősöm hogy képes égetve magát odamenni egy lányhoz azzal hogy "ő most akkor ismerkedik.." aztán meg el van küldve és addig próbálkozik amíg valaki össze nem jön neki.

Belátom hogy a leggyorsabb ez lenne és nekem is ezt kellene csinálnom ill azt is hogy van bennem egyfajta ego ami ezt nem engedi, ami miatt ilyenkor nem érzem jól magam, mintha kis húscafat lennék a pulton ami saját magát kínálgatja.

Ha ettől valaki nem "férfi" akkor én nem vagyok az