Miért van ilyen nagy bűntudatom és csalódottság érzésem magamban, hogy a lányokhoz is vonzódok és szerelmes is tudok lenni beléjük?

Már 31 éves vagyok, de nem volt még komoly kapcsolatom lánnyal, csak flörtig mentem el eddíg tovább nem, pedíg lett volna lehetőségem többre is párszor.

Szóval 12 éves voltam, mikor az akkori barátnőm, aki 3 évvel volt idősebb . látott egy szexjelenetet, ahol lányok voltak csak benne. Ez tetszett neki és mondta, hogy mi lenne ha kipróbálnánk mi is... Nekem nem tűnt helytelennek, mondjuk nem is beszélgettünk egyáltalán semmi szexuális dologról a szüleimmel, tehát sosem világosítottak fel akár fiúkkal kapcsolatban sem....

Szóval elkezdtük puszilgatni egymást, meg simogatni. De közbe hallottuk, hogy jön anyukám, így gyorsan felöltöztünk. MAjd mikor elment a barátnőm mondtam anyunak, hogy mi történt, igaz nekem tetszett a dolog , amit csináltunk, de ő mondta, hogy ez nem helyes. Ráadásul utána sok mindenkinek el is mondta, hogy hogy lehetett a barátnőm anyukája ilyen felelőtlen, hogy szexkazettát hagy elől, szóval nagyon égő volt... Jó pár napig ezt hallgattam. Most már kezdem kicsit elfogadni, hogy bi vagyok, de nem tudok egyszerűen egy normális párkapcsolatot kialakítani, nincs hozzá bátorságom, pedig jobban vonzanak a lányok, mint a fiúk...

Mit tegyek , hogy elfogadjam magam?

Azt is tudni kell, hogy vallásos is vagyok, szóval ezzel is egy kicsit ütközik, az amit érzek...

Amúgy most is tetszik egy nő, kicsit többet érzek iránta, mint szimpla barátság, és amikor ezt az érzést engedem, hogy ,,áramoljon" bennem, akkor valahogy kiegyensúlyozottabb vagyok( pl.: szorgalmasabban tanulok, sportolok, egészségesebben eszem) De amikor elnyomom magamba ezt az érzést, mind az ellenkezője történik. Szóval ha engedek az érzésnek, csak egy bűnt követek el, de ha nem akkor többet is a vallás szerint, szerintem.