Meg kéne mondanom a családomnak, hogy biszex vagyok?

19 éves vagyok, szingli mióta csak létezem. Próbáltam kapcsolatokba kerülni, de mindig még az ismerkedés fázisban elhaltak ezek a viszonyok, így 1 kivétellel nem is számoltam be róluk itthon. Illetve volt 1, ami nem kifejezett kapcsolat volt, hanem egy barátság, ahol messzire mentünk a sráccal, de egy idő után már beszélni se akart velem, csak a testem érdekelte, majd az se annyira és elkezdett bunkózni, hogy még 5 kg-t fogyjak már le, meg, hogy lehetne nagyobb mellem meg hosszabb hajam és, hogy nem tetszik neki se az eredeti, se a festett hajszínem . Így végül őt Messengeren és GYK-n is tiltottam.

15 éves voltam, mikor rájöttem, hogy vonzanak a lányok is, a testük még jobban, mint a fiúk teste. Voltam már elég közel lányhoz (rajtam feküdt, majd én is rajta), a testem elég egyértelműen reagált erre, lényegében így tudtam meg, hogy mi van velem. Szeretek lányokat/nőket (nem tudom a korosztályom, hogy kéne hívnom, én lánynak tekintem magam, bár nagykorú vagyok már) is ölelgetni meg ilyenek.

A szextől kissé félek, de úgy érzem velem azonos neműnek hamarabb odaadnám magam és szívesebben randiznék nőkkel. Igaz nem most, mert kissé befordult és instabil vagyok, de mondjuk pár hónap múlva.

A szüleim, nővérem, tanárok néha a volt sulimból, meg a baráti társaság, ahova járunk nagyon rá van repülve erre a "miért vagy szingli? Legyen már valakid!" témakörre. De egyszerűen meg vagyok undorodva a fiúktól kb úgy fél éve, kivéve 1-et, aki tetszik, de nála nincs esélyem. Egyszerűen nem érzek rá késztetést, hogy összejöjjek valakivel, aki nem vonz, csak ilyen "puding próbája ez evés" elven, azért, hogy ezg is kihúzhassam a listáról.

Komolyan, már annyiszor utaltam rá, hogy vonz a saját nemem, de teljesen vakok, nem akarják észrevenni. Szerintetek jobb lenne attól bármi, ha ezt elmondom nekik? Olyan fajták akik a melegeket b*zinak hívják meg a nővérem nem kifejezetten szereti a leszbikus párokat (vagyis elfogadja őket, de viszolyog kissé), öcsém homofób, de ő amúgy pont tudja, valahogy el tudjuk viccelni, mert egyébként kedvel. Ez nem tudom mennyire lenne így anyával. Elvileg én vagyok a kedvence, de szerinte sok a baj velem, ezzel lehet, hogy csak tetézném.

Viszont már nagyon ki kívánkozik belőlem, heti rendszerességgel akarják, hogy összejöjjek valami random huszonéves sráccal és már herótom van tőle.