Rossz ember lennék, ha nem tudok azonosulni homoszexualitással és a biszexualitással?

Ez kicsit olyan, hogy mondjuk én utálom a karfiollevest. Nem utálom azokat az embereket akik megeszik, de hagy ne kelljen már a karfiollevest is szeretnem.

Jelenleg van egy ilyen nyomás, hogy márpedig van egy kisebbség aki imádja a karfiollevest ezért nekem is szeretnem kell, mert ha nem akkor elnyomom őket.

Hát erre mondják azt, hogy lófszt mama.

Úgy élem meg, hogy szeretném, ha nekik is részük lehetne abban boldogságban és kiteljesedésben, amiben nekem, még akkor is, ha bizonyos dolgoktól undor fog el.

Ha így van, akkor emlékeztetem magam, hogy ez leginkább megszokás kérdése, és ha úgy nőttem volna fel, hogy időnként egy-egy azonos nemű párt látok az utcán kézen fogva (neadjisten csókolózni egy padon), akkor valószínűleg fel sem venném.

Amikor órákig voltam egy szobában összezárva egy alig ismert meleg sráccal (mindketten a saját dolgunkkal foglalkoztunk amúgy), arra gondoltam, hogy valószínűleg ugyanúgy nem fog csinálni semmit, ahogy kultúremberként én sem tennék semmit egy ugyanilyen helyzetben levő nővel.

Ami szerintem mélyebben huzalozott undor, és kevésbé megszokás/kultúra kérdése, az a szex azonos neművel - de hát ennek a gondolatával meg mi a fenének kínoznám magam?

Próbálok nem tudomást szerezni róluk. Én is undorodom tőlük. Nem vagyok hajlandó elfogadni őket, nem normális dolog ez.

Vannak olyanok, akiken nem látszik (sem a mozgásukon, sem a beszédükön, sem a viselkedésükön), ezekkel úgy vagyok, hogy legalább nem tolják a képembe a fogyatékosságukat.

De viszont vannak olyanok, akik nagyon durván rájátszanak, ezekből viszont nagyon elegem van és gyűlölöm az ilyeneket...

Felfordul az ilyenektől a gyomrom...

mint a kérdező.