Lány-lány barátságban normálisak ezek a dolgok?

A kategóriát nem tudom, eltaláltam-e, ezért bocsi.

Van egy lány, akit ismerek lassan 8 éve, és a velem való barátsága eddig minden párkapcsolatánál értékesebbnek bizonyult a számára, volt olyan pasija, aki konkrétan azért dobta, mert úgy érezte, hogy a barátnőm engem jobban szeret, mint őt (kiderült, hogy ez igaz is, noha állítása szerint szerelmes volt a srácba). Mindig én vagyok az első, akivel megosztja az aktuális problémáját, azt mondta, nálam különlegesebb embert még sosem ismert, hozzám képest mindenki üresnek tűnik, és tudja, hogy senki nem szerette még őt annyira, mint én. Olyannak érzem a viszonyunkat, amilyennek a stabil, jól működő házasságokat képzelem, tényleg kb. egymás másik felei vagyunk már.

Részegen többször is csókolóztunk, ő ezzel állítása szerint az irántam való "barátnői szeretetét" fejezte ki, ugyanakkor azt mondja, nem szerelmes belém és szexuális értelemben sem vonzódik hozzám, szimplán nagyon sokat jelentek neki és közelebb állok a "tökéletességhez", mint bárki, akit eddig ismert, pasiból is csak olyat lenne hajlandó elfogadni, akinek nincs kifogása a barátságunk elmélyültsége ellen. Egyébként szokott előttem meztelenkedni, ha úgy van, hagyta már, sőt, ő maga kérte, hogy érjek hozzá a teste intim zónáihoz (viszont eddig még nem elégítettük ki egymást semmilyen módon).

A kérdésem az lenne, hogy szerintetek ez mégis milyen természetű kapcsolat? Volt itt valakinek része hasonlóban?