Mi lehet az oka annak, hogy szűz nőként nagyon-nagyon idegenkedem a szopásnak már a gondolatától is?

A prüdériára nem hiszem, hogy lehetne fogni, mert érdekel jó pár olyan dolog, amire az emberek jelentős része azt mondaná, hogy neki már túl sok. Ezen kívül a nyalással nincs semmiféle problémám, legyen szó akár fenékről, akár punciról (mármint akkor se, ha én vagyok az, aki csinálja másnak). Valamiért úgy érzem, nagyon meg lennék alázva, ha oda kéne térdelnem egy férfi elé, kiakasztanom az állkapcsomat, ami már önmagában nagyon kellemetlen érzés nekem, és leküzdenem a garatreflexemet úgy, hogy ráadásul emetofóbiám van, "csak" azért, mert az a bizonyos valaki élvezi, ha egy nő szubmisszív szerepbe kerül az aktus során. Lehet, hogy ez az én részemről egy fals elképzelés, nem is tudom, mióta gondolok így erre az egészre, nem mostanában kezdődött, de minél többször olvasom, hallom, hogy alapeleme a szexuális együttléteknek és márpedig csinálni kell, annál inkább elmegy tőle a kedvem.

Járt itt valaki hasonló cipőben? Később megszerettétek a dolgot valahogy? Mi kellene ahhoz, hogy változzon a hozzáállásom? Egyáltalán problémát jelent, ha nem változik? Bármiféle hozzáfűznivaló érdekel. Az is, hogy férfiként miért fontos nektek, hogy le legyetek pippantva időről időre.