Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Homofóbia ellen mit lehet tenni? Van itt olyan aki korábban homofób volt de megváltozott? Mi volt az oka? Szerintetek mi a leghasznosabb ez ügyben?
Semmit. Miért baj az ha valaki homofób? Olyan mintha rá akarnád erőltetni másra az elfogadást. Vagy akkor kérdezem máshogy. Miért nem lehet elfogadni, ha valaki rasszista, esetleg náci értékekben hisz? Az ún. lmbtq közösség is ugyanolyan elutasító azokkal szemben, akik nem fogadják el pl a melegházasságot. Érdekes módon, ha valamilyen szélsőjobboldali megemlékezést tartanak ők mindig ugyanúgy rinyálnak, ne adj isten ki mennek tiltakozni, de ha ugyanezt meg meri valaki tenni a melegfelvonuláson, vagy azzal szemben meri felemelni a hangját, akkor az egy senkiházi, suttyó, szemétláda.
Mondom ezt úgy, hogy inkább baloldalinak tartom magam és abszolút nem zavar, ha valaki meleg, vagy bármi más. Csak túlzásnak érzem ezt az egészet már. Addig nem nyugszik ez a szekta, míg egy ember is lesz a földön, aki nem fogadja el őket. Nevetséges.
Semmit nem tudsz tenni.
Én speciel nem is akarok. Volt egy munkatársam, aki nem szereti a melegeket, magát is homofóbnak tartja, de annak ellenére, hogy tudta, hogy leszbikus vagyok, remekül kijöttünk. Egyik kedvenc munkatársam volt az előző munkahelyemen. Értelmes, sok közös dolog érdekelt minket, segítettünk egymásnak, ha szükség volt rá, eljártunk együtt csapatépítőre, meg még sorolhatnám. De fel se merült bennem, hogy nekem az ő nézeteit meg kellene változtatnom. Ilyen, és kész, ahogy én is ilyen vagyok, amilyen.
A szexualitás és az ahhoz való viszony csak egyetlen pici szelete az ember személyiségének, annyi minden másért is utálhatjuk/kedvelhetjük egymást.
Személyes tapasztalat: én még nagyon fiatalon voltam homofob - általános iskolában, és talán még gimi elején is..
Ami megvaltoztatott, az az, hogy kb minden ember, akire azidőtájt felnéztem toleráns volt. Az a tini típus pedig, amihez a legjobban tartozni akartam, és a legmenőbbnek tartottam szintén általában lenézte a homofobiát, azok pedig, akiknek a közelében kellemetlenül éreztem magam, vagy féltem, hogy belőlem is gúnyt űznek, homofobok voltak.
Ennyi elég volt ahhoz, hogy elgondolkodjam, hogy mégis miért vannak bennem ellenérzések. Elolvastam errol ezt-azt, és arra jutottam, hogy baromi nagy butaság egy ilyen dolog miatt undorodni másoktól.
Kb ennyi.
Felnőtt fejjel gondolom más utat jár be valaki aki ki akar gyógyulni a homofobiájából, de összességében szerintem nem rossz kiindulópont eldönteni, hogy egyáltalán milyen emberek felé húz a szíved. Ha homofobok felé, akkor nagyon nehéz lesz változtatni. Ha meg elfogadó emberek felé húz, akkor nem.
Az viszont evidens számomra, hogy a a bigottság nem tolerálható, ha hatással van mások életére. Ha a szülő depresszióba, vagy öngyilkosságba kergeti a gyerekét, akkor el kell venni tőle. Ha egy munkahely szexualitas alapján selejtez (pl végigmegy az állásra jelentkezők facebookján) és ez bizonyítható is, akkor meg kell birsagolni. A munkáltatónak pedig nem szabad tolerálnia a bigottságot a dolgozók között.
Ciszheteróként azt tudom mondani, hogy a homofóbia legfőbb oka a tudatlanság, és a legjobb módszer a megszüntetésére az, ha alaposan utánanéz az ember a témának megbízható forrásokból. Épp ezért fontos az LMBT+ témájú ismeretterjesztés. Amiket felsoroltál, nagyrészt mind működhetnek, pl. személyes beszélgetések LMBT+ ismerősökkel, Pride-os workshopok, tudományos kutatások, dokumentumfilmek, szakirodalom, a médiában való reprezentáció. Mondjuk az utóbbiakkal óvatosan kell bánni, mert sok helyen elég sztereotíp dolgokkal lehet találkozni, és ez inkább káros, mint hasznos. Mindenképp olyan filmeket, sorozatokat, könyveket ajánlok, amiknek az elkészítésében LMBT+ személyek is részt vettek, mert ezek sokkal hitelesebb képet adnak.
Engem nagyon vallásos katolikus szülők neveltek fel. Kiskoromban tulajdonképpen homofób voltam, olyan értelemben, hogy gyakran hallottam otthon, hogy a melegek gusztustalanok, bűnösök, perverzek, betegek, meg mit tudom én, és nyilván egy gyerek még nem kérdőjelezi meg a szüleit, ha ők azt mondták valamire, hogy rossz, akkor azt elhittem. De aztán ahogy nőttem, nagyon sokat olvastam, sokféle emberrel beszélgettem és sokféle nézőpontot megismertem, és rájöttem, hogy nem feltétlenül az én szüleimnek van igaza, sőt, ők valójában úgy alkotnak véleményt erről a témáról, hogy alig tudnak róla valamit, illetve amit tudnak is, az is nagyrészt sztereotípia és tévhit. Ennek pedig így kb. annyi értelme van, mintha IMDB-n lehúznám egy olyan film értékelését, amit nem is láttam, csak hallottam valahol a címét.
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!