Nem vonzódom egyik nemhez sem, ez probléma?

Valahogy sosem vonzódtam se szexuálisan, se érzelmileg egyik nemhez sem. Sokszor fantáziálok, hogy milyen lenne ha kicsit idősebb pasival történne a dolog, vagy lánnyal de amikor élesben kellene akkor ez a vágy szerete foszlik. Mikor nem éreztem semmit férfiak iránt azt hittem a lányokat kedvelem, de rájöttem én megvagyok magammal. Sose tudnám elképzelni magam valakivel és testi kontaktust alakítani vele. Sokan furcsálják és hihetetlennek tartják, hogy hogy lehet egy 23 éves csinos lány szűz és még sosme volt pasija. Erre sose tudok válaszolni úgy, hogy a másik abbahagyja a kérdezősködést. Itt is egyszer kérdést tettem fel ahol engem neveztek kamusnak csak mert egyes "férfiak" nem voltak hajlandóak elhinni, hogy én lehetek szűz és pasitlan. Engem ez zavar nagyon. Az oké, hogy nem hiszi el, mert névtelenül akárki írhat, de ne nevezzen kamusnak engem mert nem képes elhinni valamit. Én eltudnám magam képzelni magányosan még 20 évig is, most is tökre elvagyok. Nem kell alkalmazkodnom senkihez, nem csalnak meg, nem törik össze a szívemet, nem derülnek ki hazugságok, nem bántalmznak és sokan csodálkoznak miért vágyom a magányra, mikor sokan panaszkodnka a fent említettekről...Egyserűen elvagyok egymagam, vannak terveim, van egy klassz barátosnőm, család, szoba és nekem ennyi bőven elég. Néha azért felizgaznak a dolgok mikor egy pasival pl.eltervezzük, hogy mikor hogy és merre történne a dolog de mikor ott az idő akkor megfutamodok, és már nem érzek késztetést. Ezek a pasik amúgy tökre ismeretlenek, badoo, facebook értitek :D...Probléma ez, ha én jól elvagyok magányosan? Mindenképp meg kell felelni a társadalmi normának? Most tuti jönnek a "az ember társas lény, kell egy társ"...van egy társam a legjobb barátnőm. Vele majdnem mindennap talizok és elmegyek hozzá elleni, de az embernek nincs igazából szüksége szexuális kapcsolatra az életben maradáshoz...Meg én élvezem ezt a magányos életet. Mondjátok, hogy nem vagyok egyedül ezzel :D...23L