Mivel rendszeresen bántalmazott voltam, ezért a bántalmazó férfiakba leszek szerelmes, azokba, akik nem is viszonozzák, ez örökké így lesz?/23L

Ha már felimserted a helyzetedet, akkor félig meg is oldottad.

Szerintem menj el pszichológushoz!

Szia,

Hallgass a lelkiismeretedre es keres valami nyugis dolgot, ami nyugtot ad belul magadnak es a lelkednek is.

Neha picit enged el ezeket a dolgokat, gondolj valami szepre, hogy sok ember parkapcsolat nelkul is tud boldog lenni...

Legyel turelmes es jonni fog a jo illeto is, csak kerd Istent botolj beleje es javitson meg mindent..

Egy kis csend, elmelkedes es rabizni a gondviselesre.. ott a helyes valasz, ahol nyugalmat talalsz..ha picit furan is hangzik elsore..

Udv es sok aldast adjon neked Jezus!

Bocs de ha olyan emberbe vagy szerelmes aki bánt,ver,aláz akkor mazochista vagy!Ez számodra függöseg ,hiaba mesz pszichológushoz,ahhoz ragaszkodsz aki agyilag es testileg is tönrketesz,sajnállak,mert az egesz életed megpecsételödótt!!!

Igaz minden agyban dől el,de ha Tényleg azokat szereted,rokonoknál is akik gyötórnek es nem tudsz szabadulni,akkor neked Gatter!

Nem lehet, hogy az van, hogy ezek azok a pasik akik mindenkire rámozdulnak és azért ők kerülnek neked képbe, mert mások nehezebben kezdeményeznek?

Vagy esetleg nincs az benned, hogy te többre, másra nem vagy jó, neked ez a sorsod?

Aki nincs tisztában a bántalmazottság következményeivel, annak abszurdnak tűnhet a bántalmazók iránti "vonzalom", vagy legalábbis az a pszichológia által milliószor leírt megfigyelés, hogy bántalmazó családban felnövő személyek nagyobb valószínűséggel fognak ki bántalmazó partnert vagy lesznek ők maguk bántalmazók.

Bántalmazó családban nem alakul ki megfelelő önértékelés, önbizalom, önbecsülés, a gyerek azt tanulja meg, hogy ő egy senki, átlátszó, rossz, nem elégséges, nem szerethető személy. Ez hajlamosítja arra, hogy felnőttként párkapcsolataiban áldozattá vagy épp pont bántalmazóvá válljon. Az áldozattá váló felnőtt emiatt nem fogja tudni felismerni a saját szükségleteit, mindenkit ösztönösen maga elé helyez, nem tudja érvényesíteni magát, nem tudja védeni a határait. A bántalmazó pont a fordítottja, önmagát helyezi a partner elé és erőszakosan védelmezi a pozícióját, mert nem hiszi, hogy önmagában értékelhető, szerethető lenne.

És ahhoz, hogy az ilyen felnőttkori problémák megjelenjenek, egyáltalán nem kell, hogy szíjjal kergessék a gyereket! "Elég", ha a szülők nem tudják megoldani a saját problémáikat, párkapcsolati gondjaikat, esetleg szenvedélybetegek, egymást bántják, tehát nem is kell, hogy feltétlenül a gyerekre irányuljon az agresszió. De az is okozhat ilyet, ha szavakkal bántják a gyereket vagy épp csak nem reagálnak a szükségleteire, keresztülnéznek rajta, nem kommunikálnak vele, leszólják, büntetik a tanulmányi eredményeiért, de sosem jutalmazzák/ dicsérik, nem kap semmilyen pozitív visszajelzést.

Ha egy fiatal felnőtt rögtön életvezetési nehézségekkel indít, azt a család alapozta meg, akár már egészen csecsemőkorától, mert annak is kimutatott a hatása, ha a csecsemőt nem veszik fel, ha sír... Itt alapozódik meg ugyanis a világba vetett bizalom, ami alapvető az önbizalomban, önértékelésben is. Ha a csecsemő számára az a visszajelzés, hogy reagálnak a szükségleteire, felveszik, ha rossz az egyedüllét, akkor a világban meg lehet bízni. Ha nem, akkor a világ egy kiszámíthatatlan, veszélyes, ellenséges hely. Az így "alapozott" gyerekek bizalmatlanabbak másokkal és gyakran lesznek felnőttként kapcsolatteremtési/ kötődési nehézségeik. Ezen az oldalon is hemzsegnek az önmagukat "antiszociálisként", "szociális fóbiásként", "introvertáltként" definiálók panaszai, amik az ilyen sérült kötődésekből fakadnak.

A pszichológusok észrevétele, hogy azonos családi háttérrel, hasonló gyerekkori nehézségekkel bíró felnőttek hajlamosak hasonló közegből jövő partnerekbe beleszeretni. Ez igaz a bántalmazottakra is: gyerekkori bántalmazást elszenvedő felnőttek - legyen szó akár "csak" érzelmi elhanyagolásról - vonzónak találják a szintén bántalmazott partnereket. Azt már csak a kapcsolatuk dinamikája dönti el, hogy ha kialakul náluk is bántalmazás, ki lesz az agresszív fél és kiből lesz az áldozat. Van olyan, hogy aki egy szintén bántalmazó családból érkező partnerrel bántalmazóvá válik, egy nem bántalmazó családból érkezővel nem válik azzá. És az is elég gyakori, hogy az agresszíven fellépő fél ugyanakkor bántalmazottságot is megél, de ez csak annak köszönhető, hogy bántalmazó közegben teljesen mást jelentenek bizonyos dolgok és mindenki a családból hozza azt, hogy mit hogyan értelmez.

De visszatérve a kérdésre, mivel ez egy nagyon gyakori és jól ismert probléma, bőven van vele pszichoterápiás tapasztalat, főleg az elmúlt évtizedekből, hogy ez egyre szélesebb körök számára válik elérhetővé. És ezek nagyon pozitív tapasztalatok, azaz azt mutatják, hogy ki lehet jönni ebből az ördögi körből úgy, hogy egy profi külső szemlélő segíti az embert az önismereti útján.