Normális, hogy emiatt szakítani szeretnék a vőlegényemmel?

6 éve vagyunk együtt. Nagy örömmel vágtunk bele a kisbaba témába. (az első 2 hónap várakozás csodás volt de tényleg én visszasirom azt az időt, baba cipőket nézegettem stb stb) Újból szerelmes lettem a páromba. Aztán csak nem jött a baba. Mindenki mondta ne görcsöljek rá. Majd jönni fog ha jönni akar. Még jó, hogy nem hallgattam senkire. Titkon tudtam, hogy biztosan nagy gáz van velem. És sajnos igazam is lett. Augusztusban méhenkívüli gyanús voltam, de szerencsére nem lett belole semmi. Elég sok gyógyszeres kezelésen vagyok túl. Olyan gyógyszereket szedtem amitől nem tudtam aludni, pszichés zavaraim lettek, halucinaltam, hohullamok 1000el. Az orvos szerint januárban osszejott a baba csak nem maradt velünk. A prolaktin szintem az egekbe szokott, nagyon brutal fájdalmaim voltak, de végül megjott. Azóta folyt a tejem hónapokon keresztül. Most álltam helyre testileg a januári után a vereredmenyeimből nézve. Se éjjelem se nappalom nem volt. Együttérzést, megértést egyáltalán nem éreztem. Én nekem elegem van ebből az egészből. Ahogy hazaérek eszembejut a baba, a betegségem meg ez az egész. És a párom meg mindig nem hiszi el, hogy valami nem stimmel velem. De engem már nem is érdekel. 100 ezreket hagytam orvosoknál. Besokaltam.

Egy 24 évvel idősebb férfi kezdett el utánam érdeklődni, udvarolni. Szerintetek a fent említett dolgoknak köze van ahoz, hogy nekem megtetszett ez a fickó és szívesen lefekudnek vele? Sőt... Lehet el is hagynám miatta a parom...