Ölelés: a fizikai érintésen túl, szexuális irányultságod szerint, ki, milyen módon teszi azt, mit ad számára testileg, lelkileg, amikor a barátja, szerelme, társa karjaival magához vonja őt? Élményed, korod, nemed köszönettel veszem. Eleonóra

Baráttal (pasiként) nem igazán szoktunk ölelkezni. Lány barát ha nyakamba ugrik annak nagyon örülök. Alapvetően nagyon szeretem ha megölelnek vagy én valakit, de ez ritka.

Szerelmessel... nekem a menny. Ott nekem megáll az idő, egy buborékban vagyok. Minden gond és az idő odakint, mi pedig bent. A karjaimban volt, csak úgy csendben. Kezem a jobb térdén ami fájós neki. Éreztem a lényét, szinte belém olvadt a lelke. Azt nagyon megélem.

Hogy mennyire? Amikor vége lett az egésznek majdnem rámentem. Nem hittem, hogy létezik ilyen fájdalom. De azokért a percekért bevállalnám megint. Van olyan mélység ami nélkül vétek meghalni, hogy nem élted át.

(47f hetero)

Látom voltál már szerelmes kérdezö :)

Igen így.

Ezzel a lánnyal a már hűvös őszi esőben csókolóztunk, és rommá ázva. Míg élek nem felejtem el. A szeme szikrázott a boldogságtól.

Mit ad? Tömören, ott vagyok ahol lennem kell. Van üdvözlő, búcsú, szex ölelésünk, és összeölelkezve alszunk 20 éve. Reggeli ébredés, vagyis a párom ébren. 52 éves vagyok.

[link]

ui. valójában kifliben alszunk és fordulunk.

Nőként nem igen vagyok egy ölelkezős típus, viszont ha már valakinél azt érzem, h úgy megölelném, akkor ott már van valami, minimum kémia.

Egy nézés, pillantás, egy illat vagy akár szexuális gondolatok akár egy idegennél is előidézik azt, h vágyom a közelségére, ölelésére, a testére(nem csak szexuális értelemben), egyszerűen kell, mert mintha feltöltene akkor ez az érzés mámor.

Partnerrel, ha van szerelmemmel akkor az maga a Mennyország!

Igen, kb megszűnik tér és idő, megáll a homokóra addig még tart és utána folytatódik az idő.

Bár minden elvesztegetett(ölelés nélküli) perc hiábavaló.🙂