Az normális, hogy azonnal rá tudok izgulni egy határozott fellépésű, magabiztos, domináns, engem alávetettjeként kezelő férfira, de beleszeretni képtelen lennék?

#3

Oké, de nekem pl. nem menne párkapcsolaton belül a szex teljes elkülönítése az élet többi területétől, szóval nem érezném túl hitelesnek a kedvességet és a szeretetkinyilvánítást attól az embertől, aki amúgy képes ráhúzni a fejemet a farkára és szájba dugni mondjuk.:D Pedig alapvetően nem vagyok elzárkózva az ilyesmitől, sőt. Ezért is ilyen nehéz kiigazodnom magamon.

Az alapján akarjuk eldönteni, hogy "eredendően" ki kinek az alárendeltje, hogy hozzánk hasonló földi halandók mit írtak a világ létrejöttének körülményeiről cirka 20 évszázaddal a felvilágosodás előtt? Az nem lehetséges, hogy nem Isten alakította ki az alá-fölérendeltségi a felállást, hanem már eleve ki volt alakulva, és ennek a létjogosultságát akarták igazolni a Bibliából ismert teremtéstörténettel...? :D

Persze megvan annak a maga biológiai magyarázata, hogy miért kívánja sokunk ösztönösen az állatias, már-már nemi erőszakra hajazó közösülést, de nem hinném, hogy ez az egyetlen tényező, ami meghatározhatja, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Nem tudnám természetesnek venni azt, ha a párom meg akarna dominálni, és tudtommal nem is minden férfi akarja ezt a szerepet betölteni, szóval nem törvényszerű, hogy egy párkapcsolat dinamikája ilyen legyen. Én csak azt nem értem, hogy miért vannak bennem ennyire ellentmondásos érzések/vágyak ezzel az egésszel kapcsolatban.